Teljes nevén Leon „Lee" Falk (született Leon Harrison Gross) 1911. 04. 28-án látta meg a napvilágot. A másik nagy Lee-hez képest nem talált ki annyi szuperhőst, viszont 1999. 01.18-án bekövetkezett haláláig 63(!) éven át írta folyamatosan Fantom kalandjait. St. Luis-ban született, a pontos dátum csak halála után derülhetett ki, mivel nagyon kényes volt az életkorára. Mikor faggatták róla, egyszerűen ennyit mondott: "Szimplán csak öreg vagyok." Már a gimnáziumban kacérkodott az írással, ő szerkesztette a suliújságot. Érettségi után az Illionis-i Egyetemre iratkozott be, ahol fő tantárgya az irodalom volt, és folytatta írásait az iskolai lapban, ahova cikkeket, verseket küldött be. Már akkoriban, másodéveskent felötlött benne a gondolata egy folytatásos képregénynek, ami később nagy siker lett: a Mandrake the Magician (Mandrake, a Mágus), a sztrip középpontjában egy színpadi bűvesz állt. Akkoriban még ő maga is rajzolgatott, sőt rajz órákat is vett, de elsősorban mint író gondolt magára. Nem sok bizodalma volt a művészetében, de egy szakmabeli baráti tanácsra elindult, hogy kiadót keressen magának. Mikor apját meglátogatta New Yorkban (ekkoriban az ifjú Falk még nem volt külföldön, sőt, csak az USA keleti részein járt) sorra vette a kiadókat, szindikátusokat, magával vitt mindenféle rövid történeteket, színdarabokat, és két heti anyagot a napi képregényéből. Elhatározta, hogy amit leghamarabb megvesznek tőle, annak fogja szentelni a tehetséget a jövőben. Számos sikertelen próbálkozás után történetesen a King Featuersnél kopogtatott, amikor a szerencse is a kezére játszott: egész nap kénytelen volt várni a vezérigazgató, Joe Conelly irodájában, mivel az elfelejtkezett a találkozóról. Később Conellynek eszébe jutott az ifionc, és kárpótlásul vendégül látta a Waldorf étteremben, amit egy Broadway-i színdarab megtekintése követett, majd zárásul egy előkelő klubban kötöttek ki, ahol híressegekkel társaloghattak. Falk teljesen le volt nyűgözve a bánásmódtól, amivel a King Features kényeztet az embereit! Így hát sikerült eladni a Mandrake-et, ami 1934. 06. 11-én került bemutatásra, pár hónappal Lee 23. születésnapja után! Előzőleg némi gond adódott abból kifolyólag, hogy Falk még egyetemre járt, és a napi megjelenés nehezen születhetett volna meg, ha ő írja és rajzolja is a képregényt. Ekkor megkörnyékezett egy idősebb rajzolót, Phil Davis-t, aki szintén St Luis-i volt. Davis belefáradt a szabadúszásba, így elfogadta a sztrip rajzolását. Akkoriban Falk még úgy gondolta, hogy amint befejezi a tanulmányait, visszaveszi tőle a rajzceruzát és egymaga folytatja, de nem így történt: Davis egészen 1964-ben bekövetkezett haláláig rajzolta a Mandrake, a Mágust. Falk a Mandrake karakterét egy korabeli híres bűvészből (Thurston) és pár népszerű detektív regény főhőséből (Arsene Lupin, Sherlock Holmes) gyúrta össze. Gyermekkent Falk mohón falta a kalandregényeket, tündérmeséket, eposzokat és legendákat Európából és a világ más részéről, amik közül számos történet megihlette. 1935-ben már olyan népszerű volt a sorozat, hogy azon év februárjában a vasárnapi kiadásba is bekerült. A megnövekedett munkatempóval Davis felvett egy munkatársat, hogy segítsen neki kihúzni a rajzokat; Ő pedig nem volt más, mint Ray Moore, a későbbi Fantom képregény első rajzolója. A Mandrake sikere ellenére Falk nem volt teljesen megelégedve önmagával, mindenféle dolgokat kipróbált. Három vagy négy éven keresztül írt reklámszövegeket egy ezzel foglakozó ügynökségnek, aminek később elnökhelyettese lett, de korának népszerű vállalkozása, a rádió sem hagyta hidegen, műsorokat rendezett, amire később is büszkén emlékezett vissza. Nem sokkal azután, hogy a Mandrake megjelent az újságban, egy másik napi képregény ötlete vetődött fel benne... a Fantomé. Felvázolta az első néhány hónap struktúráját a sztorinak, és maga rajzolta meg az első két hét történéseit. A King Featuresnek tetszett a koncepció, és gyorsan meg is vásárolta azt, így hát a Fantom képregény 1936. február 17-én útnak indult az Egyesült Államokban, kevéssel Falk 25. születésnapja előtt. Noha a jelmezes hős 1936-ban már nem számított éppen eredeti ötletnek, mégis újdonság volt a napilapok képregényes hasábjain. A rajzolói feladatokat (kihúzást) Falk Ray Moore-ral osztotta meg, aki átjött a Mandrake-től, de amikor lehetséges volt, továbbra is ő készítette a ceruzarajzokat. Ám ez a megterhelés, a két napi képregény írása, a rádiós elfoglaltsága már soknak bizonyult Falk számára, így Moore hamarosan teljesen átvette a Fantom illusztrálását. A Fantom számos fontos változáson ment keresztül már az első kalandjában. Falk az első pár hónapban még Jimmy Wellst akarta a Fantom alteregójának, egy gazdag playboyt, aki éjszaka álarcban és jelmezben harcol a bűnözőkkel (és ebben az időben persze Batman még sehol sem volt). Később huncut mosollyal az arcán gyakran mondogatta: "Superman és Batman? Ők mind csak utánunk jöttek!" De a sztori közepén Falk meggondolta magát, és mivel szerencsére még egyszer sem mutatta Jimmy-t, mint a Fantom, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a dzsungelbe helyezte a Fantomot, és ottragasztotta. Idővel fokozatosan felépült a mű: a Fantomok generációja, a Halálfejes barlang, Devil, a farkasa, és Hero, a lova, és a Bandár pigmeusok. Falk nagy rajongója volt Rudiyard Kipling Dzsungel Könyvének, és tisztelete jeléül nevezte el Bandároknak a pigmeusokat, ahogyan Maugli barátait, a majom törzset hívták. Némi időbe tellett, míg Felk belemelegedett az új sorozatba. Egy sokkal hangzatosabb nevet akart választani neki, mert már ott volt az Operaház Fantomja, meg ilyen-olyan fantomok. Egy időben meg volt győződve, hogy a "Szürke Szellemnek" nevezi el, de aztán hagyta elhessegetni a gondolatot, mert nem igazán talált olyan nevet, ami jobban tetszett volna neki, mint a Fantom. A Fantomot számos más hős és legenda ihlette, Falk így emlékezik: "A Fantom a kölyökkori hőstörténetek iránti nagy érdeklődésemből fakad... a nagy mítoszok és legendák, mint pl. a görög, római és skandináv történetek. A Roland Ének, El Cid, Arthur Király és mások. Fantom körül van valami hősies, olyan legendába illő szereplő. Csak egy kis rejtéllyel indult, aztán idővel hozzáadtam több és több legendás dolgot, mígnem egy egész folklór alakult ki belőle. Kipling Dzsungel Könyve és Tarzan, a majmok ura is hatott rám. Úgy látszik, hogy ez a legendás betét a legnépszerűbb elem a Fantom olvasói között." Arról, hogy miért éppen Bengália (Bangalla) lett a történetek színhelye, ami valójában nem létezik a térképen, ezt mondta: "Azt akartam, hogy a hely India része legyen, mint a Dzsungel Könyvében és a többiben. Alapvetően azt gondoltam, miért is ne találjunk ki egy afro-indiai országot, egy saját névvel? Egy igazi vad hangzású nevet akartam, mint a bengáli tigrisé”. A Fantom és a Mandrake sikere ellenére Falk nem volt meggyőződve, hogy hosszantartó jövedelemre tehet szert belőlük. Ezúttal a színház felé fordult, ahol húsz év alatt öt színházat vezetett, háromszáz színdarabot állított elő, és százat rendezett. Két musicalt is írt, egyet a Mandrake-ből. Az évek során olyan hírességek is megfordultak körülötte, mint Charlton Heston és Marlon Brando, igy hát nem meglepő a tény, hogy széleskörben tisztelt volt színházi berkekben is. 1939. májusában a Fantom is megkapta helyét a vasárnapi újságokban, így már négy történetet volt kénytelen folyamatosan írni. Akkoriban számos sztori középpontjában kémkedés és szabotázs állt, tükrözve az amerikaiak érzelmeit, akiket még nem érintette háború, ami egész Európában tombolt. Ám 1941-ben minden megváltozott, Pearl Harbour bombázásával az USA belépett a II. VH-ba, Falk pedig jelentkezett a Háborús Információs Hivatalba, majd a rádiójának idegennyelvű részlegének vezetője lett. Ekkor kezdte el írni a napi sorozatban megjelenő 'Fantom háborúba lép" (Phantom Goes To War) című sztripet, ami a leghosszabbnak is bizonyult egyben, 49 héten keresztül futott. 1944-ben Falk csatlakozik a hadsereg Híradós alakulatához, ami egyből az ország egyik végéből a másikba szállítja, bejárta az összes égtájat az államokon belül. Tizenkét alkalommal volt róla szó, hogy a tengerentúlra vezénylik, ám mind a tizenkét alkalommal törölték a parancsot, és más beosztásba helyezték. Mindeközben valahogy sikerült neki tovább írnia mind a Fantom, mind a Mandrake napi és vasárnapi történeteit. Falk a háború után sem bírt egyhelyben maradni, mint a hősei, ő is világutazó lett. Megfordult Európában, Kínában, Japánban, Indiában és Dél-Amerikában. Utazásait mind felhasználta, hogy ötleteket vigyen a történeteibe, amiket út közben is folyamatosan írt és küldött haza. Érdekesség, hogy ezeket a kiruccanásokat már évekkel ezelőtt megelőlegezte magának! Történt ugyanis, hogy mikor a Mandrake-kel népszerűvé vált, a King Features egy biográfiát kért tőle. Falk ekkor még a húszas éveinek elején járt, és nemigen történt vele semmi különös. Ezt a dolgot kicselezve, írt egy kitalált életrajzot, amibe mindenfélét belefogalmazott... például, hogy világutazóként bejárta a mesés Keletet és az ottani varázslók beavatták az összes titkaikba, stb. Miután New Yorkban belevetette magát az újságírók világába, megismerkedett számos külföldi tudósítóval. Ők olyanok voltak akár a filmsztárok most, hisz az emberek akkoriban nem sokat utaztak, igy őket hallgatták és a lenyűgöző anekdotáikat. Természetesen ezek a tudósítók hamar tudomást szereztek Lee Falkról és csodálatos utazásairól, és mikor egy társaságba kerültek, faggatták őt a kalandjairól, kedvenc helyeiről a külföldi városokban, minden részletre kíváncsiak voltak. Ezért Falk, hogy ne süljön fel, kénytelen volt ténylegesen világkörüli utakra menni, és az idők során meglátogatta azokat a helyeket, amikről biográfiájában írt, és még sokkal többet. Évtizedeken keresztül példás karriert futott be, számos díjat kapott munkája elismeréseként. Többek között a ''Yellow Kid" szoborral tüntették ki (Yellow Kid a képregénytörténelem egyik legrégebbi figurája), és az olasz Kulturális Minisztérium életműdíjat adományozott neki, amit azelőtt olyanok kaptak meg, mint pl. Federico Fellini, és Falk volt az első képregényszerző, aki ilyen méltó kitüntetésben részesült. 1994-ben szülővárosa, St. Luis egy saját "Lee Falk nappal'' lepte meg az élő legendát. Utolsó éveiben Manhattanen lakott és alkalmanként a Cape Cod-i nyaralójában időzött. Csupán pár héttel a 88. születésnapja előtt, szívelégtelenség vitte el. Élete során három feleséget fogyasztott el, három gyermeke született, Valerie, Diane és Conley, neveiket szívesen adta történetei szereplőinek, így számos helyen találkozhatunk velük. Halálakor a Fantom 195. napi, és 150. vasárnapi történeténél járt, amiket felesége, Elizabeth fejezett be. Falk volt korának, a Képregény Aranykorának utolsó hírnöke, akinek munkája a napi képregényekben túlélt több, mint hat évtizedet, és szó szerint halála napjáig írhatta azokat Távozása megrázta az egész világot, hisz több, mint hatvan országban jelentek meg folyamatosan a napi képregényei, ráadásul némely tájegységek, mint például Skandinávia, vagy Ausztrália jogot kaphatott rá, hogy önálló történeteket írjanak és rajzoljanak maguknak a Vándorló Szellemről, amik szintén nagy sikert aratnak világszerte (Pl. a magyar Fantom kiadás is többször építkezett skandináv tödénetekől). Az ausztrál Fantom kiadó, a FREW elnöke, Falk barátja, Jim Shepherd eképpen búcsúzott a Phantom #1226-os számában: "Micsoda emlékek! Micsoda ember! Ég veled, barátom".
Lee Falk
Teljes nevén Leon „Lee" Falk (született Leon Harrison Gross) 1911. 04. 28-án látta meg a napvilágot. A másik nagy Lee-hez képest nem talált ki annyi szuperhőst, viszont 1999. 01.18-án bekövetkezett haláláig 63(!) éven át írta folyamatosan Fantom kalandjait. St. Luis-ban született, a pontos dátum csak halála után derülhetett ki, mivel nagyon kényes volt az életkorára. Mikor faggatták róla, egyszerűen ennyit mondott: "Szimplán csak öreg vagyok." Már a gimnáziumban kacérkodott az írással, ő szerkesztette a suliújságot. Érettségi után az Illionis-i Egyetemre iratkozott be, ahol fő tantárgya az irodalom volt, és folytatta írásait az iskolai lapban, ahova cikkeket, verseket küldött be. Már akkoriban, másodéveskent felötlött benne a gondolata egy folytatásos képregénynek, ami később nagy siker lett: a Mandrake the Magician (Mandrake, a Mágus), a sztrip középpontjában egy színpadi bűvesz állt. Akkoriban még ő maga is rajzolgatott, sőt rajz órákat is vett, de elsősorban mint író gondolt magára. Nem sok bizodalma volt a művészetében, de egy szakmabeli baráti tanácsra elindult, hogy kiadót keressen magának. Mikor apját meglátogatta New Yorkban (ekkoriban az ifjú Falk még nem volt külföldön, sőt, csak az USA keleti részein járt) sorra vette a kiadókat, szindikátusokat, magával vitt mindenféle rövid történeteket, színdarabokat, és két heti anyagot a napi képregényéből. Elhatározta, hogy amit leghamarabb megvesznek tőle, annak fogja szentelni a tehetséget a jövőben. Számos sikertelen próbálkozás után történetesen a King Featuersnél kopogtatott, amikor a szerencse is a kezére játszott: egész nap kénytelen volt várni a vezérigazgató, Joe Conelly irodájában, mivel az elfelejtkezett a találkozóról. Később Conellynek eszébe jutott az ifionc, és kárpótlásul vendégül látta a Waldorf étteremben, amit egy Broadway-i színdarab megtekintése követett, majd zárásul egy előkelő klubban kötöttek ki, ahol híressegekkel társaloghattak. Falk teljesen le volt nyűgözve a bánásmódtól, amivel a King Features kényeztet az embereit! Így hát sikerült eladni a Mandrake-et, ami 1934. 06. 11-én került bemutatásra, pár hónappal Lee 23. születésnapja után! Előzőleg némi gond adódott abból kifolyólag, hogy Falk még egyetemre járt, és a napi megjelenés nehezen születhetett volna meg, ha ő írja és rajzolja is a képregényt. Ekkor megkörnyékezett egy idősebb rajzolót, Phil Davis-t, aki szintén St Luis-i volt. Davis belefáradt a szabadúszásba, így elfogadta a sztrip rajzolását. Akkoriban Falk még úgy gondolta, hogy amint befejezi a tanulmányait, visszaveszi tőle a rajzceruzát és egymaga folytatja, de nem így történt: Davis egészen 1964-ben bekövetkezett haláláig rajzolta a Mandrake, a Mágust. Falk a Mandrake karakterét egy korabeli híres bűvészből (Thurston) és pár népszerű detektív regény főhőséből (Arsene Lupin, Sherlock Holmes) gyúrta össze. Gyermekkent Falk mohón falta a kalandregényeket, tündérmeséket, eposzokat és legendákat Európából és a világ más részéről, amik közül számos történet megihlette. 1935-ben már olyan népszerű volt a sorozat, hogy azon év februárjában a vasárnapi kiadásba is bekerült. A megnövekedett munkatempóval Davis felvett egy munkatársat, hogy segítsen neki kihúzni a rajzokat; Ő pedig nem volt más, mint Ray Moore, a későbbi Fantom képregény első rajzolója. A Mandrake sikere ellenére Falk nem volt teljesen megelégedve önmagával, mindenféle dolgokat kipróbált. Három vagy négy éven keresztül írt reklámszövegeket egy ezzel foglakozó ügynökségnek, aminek később elnökhelyettese lett, de korának népszerű vállalkozása, a rádió sem hagyta hidegen, műsorokat rendezett, amire később is büszkén emlékezett vissza. Nem sokkal azután, hogy a Mandrake megjelent az újságban, egy másik napi képregény ötlete vetődött fel benne... a Fantomé. Felvázolta az első néhány hónap struktúráját a sztorinak, és maga rajzolta meg az első két hét történéseit. A King Featuresnek tetszett a koncepció, és gyorsan meg is vásárolta azt, így hát a Fantom képregény 1936. február 17-én útnak indult az Egyesült Államokban, kevéssel Falk 25. születésnapja előtt. Noha a jelmezes hős 1936-ban már nem számított éppen eredeti ötletnek, mégis újdonság volt a napilapok képregényes hasábjain. A rajzolói feladatokat (kihúzást) Falk Ray Moore-ral osztotta meg, aki átjött a Mandrake-től, de amikor lehetséges volt, továbbra is ő készítette a ceruzarajzokat. Ám ez a megterhelés, a két napi képregény írása, a rádiós elfoglaltsága már soknak bizonyult Falk számára, így Moore hamarosan teljesen átvette a Fantom illusztrálását. A Fantom számos fontos változáson ment keresztül már az első kalandjában. Falk az első pár hónapban még Jimmy Wellst akarta a Fantom alteregójának, egy gazdag playboyt, aki éjszaka álarcban és jelmezben harcol a bűnözőkkel (és ebben az időben persze Batman még sehol sem volt). Később huncut mosollyal az arcán gyakran mondogatta: "Superman és Batman? Ők mind csak utánunk jöttek!" De a sztori közepén Falk meggondolta magát, és mivel szerencsére még egyszer sem mutatta Jimmy-t, mint a Fantom, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve a dzsungelbe helyezte a Fantomot, és ottragasztotta. Idővel fokozatosan felépült a mű: a Fantomok generációja, a Halálfejes barlang, Devil, a farkasa, és Hero, a lova, és a Bandár pigmeusok. Falk nagy rajongója volt Rudiyard Kipling Dzsungel Könyvének, és tisztelete jeléül nevezte el Bandároknak a pigmeusokat, ahogyan Maugli barátait, a majom törzset hívták. Némi időbe tellett, míg Felk belemelegedett az új sorozatba. Egy sokkal hangzatosabb nevet akart választani neki, mert már ott volt az Operaház Fantomja, meg ilyen-olyan fantomok. Egy időben meg volt győződve, hogy a "Szürke Szellemnek" nevezi el, de aztán hagyta elhessegetni a gondolatot, mert nem igazán talált olyan nevet, ami jobban tetszett volna neki, mint a Fantom. A Fantomot számos más hős és legenda ihlette, Falk így emlékezik: "A Fantom a kölyökkori hőstörténetek iránti nagy érdeklődésemből fakad... a nagy mítoszok és legendák, mint pl. a görög, római és skandináv történetek. A Roland Ének, El Cid, Arthur Király és mások. Fantom körül van valami hősies, olyan legendába illő szereplő. Csak egy kis rejtéllyel indult, aztán idővel hozzáadtam több és több legendás dolgot, mígnem egy egész folklór alakult ki belőle. Kipling Dzsungel Könyve és Tarzan, a majmok ura is hatott rám. Úgy látszik, hogy ez a legendás betét a legnépszerűbb elem a Fantom olvasói között." Arról, hogy miért éppen Bengália (Bangalla) lett a történetek színhelye, ami valójában nem létezik a térképen, ezt mondta: "Azt akartam, hogy a hely India része legyen, mint a Dzsungel Könyvében és a többiben. Alapvetően azt gondoltam, miért is ne találjunk ki egy afro-indiai országot, egy saját névvel? Egy igazi vad hangzású nevet akartam, mint a bengáli tigrisé”. A Fantom és a Mandrake sikere ellenére Falk nem volt meggyőződve, hogy hosszantartó jövedelemre tehet szert belőlük. Ezúttal a színház felé fordult, ahol húsz év alatt öt színházat vezetett, háromszáz színdarabot állított elő, és százat rendezett. Két musicalt is írt, egyet a Mandrake-ből. Az évek során olyan hírességek is megfordultak körülötte, mint Charlton Heston és Marlon Brando, igy hát nem meglepő a tény, hogy széleskörben tisztelt volt színházi berkekben is. 1939. májusában a Fantom is megkapta helyét a vasárnapi újságokban, így már négy történetet volt kénytelen folyamatosan írni. Akkoriban számos sztori középpontjában kémkedés és szabotázs állt, tükrözve az amerikaiak érzelmeit, akiket még nem érintette háború, ami egész Európában tombolt. Ám 1941-ben minden megváltozott, Pearl Harbour bombázásával az USA belépett a II. VH-ba, Falk pedig jelentkezett a Háborús Információs Hivatalba, majd a rádiójának idegennyelvű részlegének vezetője lett. Ekkor kezdte el írni a napi sorozatban megjelenő 'Fantom háborúba lép" (Phantom Goes To War) című sztripet, ami a leghosszabbnak is bizonyult egyben, 49 héten keresztül futott. 1944-ben Falk csatlakozik a hadsereg Híradós alakulatához, ami egyből az ország egyik végéből a másikba szállítja, bejárta az összes égtájat az államokon belül. Tizenkét alkalommal volt róla szó, hogy a tengerentúlra vezénylik, ám mind a tizenkét alkalommal törölték a parancsot, és más beosztásba helyezték. Mindeközben valahogy sikerült neki tovább írnia mind a Fantom, mind a Mandrake napi és vasárnapi történeteit. Falk a háború után sem bírt egyhelyben maradni, mint a hősei, ő is világutazó lett. Megfordult Európában, Kínában, Japánban, Indiában és Dél-Amerikában. Utazásait mind felhasználta, hogy ötleteket vigyen a történeteibe, amiket út közben is folyamatosan írt és küldött haza. Érdekesség, hogy ezeket a kiruccanásokat már évekkel ezelőtt megelőlegezte magának! Történt ugyanis, hogy mikor a Mandrake-kel népszerűvé vált, a King Features egy biográfiát kért tőle. Falk ekkor még a húszas éveinek elején járt, és nemigen történt vele semmi különös. Ezt a dolgot kicselezve, írt egy kitalált életrajzot, amibe mindenfélét belefogalmazott... például, hogy világutazóként bejárta a mesés Keletet és az ottani varázslók beavatták az összes titkaikba, stb. Miután New Yorkban belevetette magát az újságírók világába, megismerkedett számos külföldi tudósítóval. Ők olyanok voltak akár a filmsztárok most, hisz az emberek akkoriban nem sokat utaztak, igy őket hallgatták és a lenyűgöző anekdotáikat. Természetesen ezek a tudósítók hamar tudomást szereztek Lee Falkról és csodálatos utazásairól, és mikor egy társaságba kerültek, faggatták őt a kalandjairól, kedvenc helyeiről a külföldi városokban, minden részletre kíváncsiak voltak. Ezért Falk, hogy ne süljön fel, kénytelen volt ténylegesen világkörüli utakra menni, és az idők során meglátogatta azokat a helyeket, amikről biográfiájában írt, és még sokkal többet. Évtizedeken keresztül példás karriert futott be, számos díjat kapott munkája elismeréseként. Többek között a ''Yellow Kid" szoborral tüntették ki (Yellow Kid a képregénytörténelem egyik legrégebbi figurája), és az olasz Kulturális Minisztérium életműdíjat adományozott neki, amit azelőtt olyanok kaptak meg, mint pl. Federico Fellini, és Falk volt az első képregényszerző, aki ilyen méltó kitüntetésben részesült. 1994-ben szülővárosa, St. Luis egy saját "Lee Falk nappal'' lepte meg az élő legendát. Utolsó éveiben Manhattanen lakott és alkalmanként a Cape Cod-i nyaralójában időzött. Csupán pár héttel a 88. születésnapja előtt, szívelégtelenség vitte el. Élete során három feleséget fogyasztott el, három gyermeke született, Valerie, Diane és Conley, neveiket szívesen adta történetei szereplőinek, így számos helyen találkozhatunk velük. Halálakor a Fantom 195. napi, és 150. vasárnapi történeténél járt, amiket felesége, Elizabeth fejezett be. Falk volt korának, a Képregény Aranykorának utolsó hírnöke, akinek munkája a napi képregényekben túlélt több, mint hat évtizedet, és szó szerint halála napjáig írhatta azokat Távozása megrázta az egész világot, hisz több, mint hatvan országban jelentek meg folyamatosan a napi képregényei, ráadásul némely tájegységek, mint például Skandinávia, vagy Ausztrália jogot kaphatott rá, hogy önálló történeteket írjanak és rajzoljanak maguknak a Vándorló Szellemről, amik szintén nagy sikert aratnak világszerte (Pl. a magyar Fantom kiadás is többször építkezett skandináv tödénetekől). Az ausztrál Fantom kiadó, a FREW elnöke, Falk barátja, Jim Shepherd eképpen búcsúzott a Phantom #1226-os számában: "Micsoda emlékek! Micsoda ember! Ég veled, barátom".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)