Mr Hog
Könnyen lehet, hogy a legocsmányabb ellenfél, akit Falk kitalált, az Mr Hog (magyarul: disznó), aki 1946-47-ben bukkant fel a napi képsorokban. Wilson McCoy tervezte meg a kinézetét, egy durván elhízott, nagydarab, malacképű fickónak festette le, aki az embereit erőszakkal kényszeríti az engedelmességre. Egyszer Dianát is sikerült csellel rávennie, hogy a bűnbandájához csatlakozzon. Fantomnak elég sok fejfájást okozott, hogy megtalálja Mr. Hogot a számos rejtekhelyének egyikén (ami egy régi kúria volt, és szempillantás alatt látszólag lakatlanná tudták alakítani) és átadja őt az igazságszolgáltatásnak. Mr. Hog nagy rajongója volt a sertéseknek, csodálta intelligenciájukat, és nem restellte megetetni az ellenségeit kedvenc túlhizlalt házi disznajaival. Chester Gould, Dick Tracy karakterének megalkotója, aki elég sok fura, hasonlóan ocsmány gonosztevőt talált már ki, irigykedve emlegette fel Falknak, hogy bárcsak ő találta volna ki Mr. Hogot is.
Fats Horgan
Fats Horgan, egy tipikus ’30-as évekbeli, New York-i gengszter volt, aki csupán egyetlen egyszer bukkant fel a képregényekben (The Singh Brotherhood -1936), de rögtön két dologgal is beírta magát a történelembe: Ő volt a legelső ellenfele Fantomnak, és neki sikerült megúsznia elsőként is a büntetést! Mégpedig oly módon, hogy Falk eléggé beletemetkezett az első kaland írásába, és a megannyi karakter kifejlesztésén, hogy egész egyszerűen megfeledkezett a gengszterről. Így, (mivel napi folytatásos képregényről volt szó) 1936. március 10-én Horgan eltűnt a képsorokból, és egyúttal Fantom haragja elől is.
Melville Horton kapitány
Horton kapitányt, aki a Brit Gyarmati Hivatal szolgálatában állt, Diana udvarlójaként ismertük meg Falk bemutatkozó történetében (The Singh Brotherhood -1936), aki éppen tizennegyedik alkalommal kérte meg Diana kezét. Később Falk az ő karakterét cserélte le Byron hadnagyra (aki később kapitányi rangot kapott), és szintén kérője lett Dianának. Horton felbukkant még az 1936/1937-es Sky Band és az 1937-es Diamond Hunters történetekben, mielőtt Falk végleg kiírta volna a sorozatból, mivel Byront sokkal életképesebb karakternek tartotta.
Ivory-Lana
Ivory-Lana Bengáliához hasonlatosan demokratikus ország egy olyan térségben, ahol a demokrácia valódi ritkaságszámba megy. Ivory-Lana első említése még Ivory Land néven esett meg a Little Girl című 1975-ös vasárnapi történetben, és egy rákövetkező, napi történetben (T -1975) az országot átkeresztelték Ivory Lanára. Földrajzilag Bengália észak-nyugati határán fekszik, és keleti szomszédja pedig Tarashima.
A jáde kunyhó
A jáde kunyhó elsőként az 1966/1967-es napi történetben (The Golden Sands of Keela-Wee) lett megemlítve, még „Jáde-ház”-ként. A nyári napfordulón Wambesi és Llongo törzsbeli házasulandó párok érkeztek Keela-Wee aranypartjára, hogy a Főpap ceremóniája alatt egybekeljenek. A párok először megfürödtek a tengerben, majd meghempergőztek az aranyhomokban, és így keltek át a jáde kunyhón, ami által házasok lettek. Maga a ház Joonkar uralkodónak volt a nászajándéka leendő felesége számára, aki Sheebah, Tigra királynője volt. A pár a nászéjszakájukat a jáde kunyhóban töltötte. Mikor az asszony egy év múlva belehalt a szülésbe, Joonkar a jáde kunyhót az aranyparttal együtt Fantomnak és menyasszonyának, Natalának ajándékozta az esküvőjük napján (1664-65 körül történt). Joonkar szavai a következő voltak: „…legyen a tiéd (a kunyhó), és leszármazottaidé!” A jelenlegi, 21-ik Fantom elbeszélése szerint azóta minden Fantom itt tölti a nászéjszakáját… így a hely meghatározó szerepet játszik a történetekben.
Joomba
Joomba egy elefánt, akinek három fontos momentuma volt eddig a képregényben. Elsőként, amikor felbukkant az 1966-os vasárnapi képsorokban (Rex King), majd a ’67-68-as napiban, a „The Rogue Elephant” történetben. De legfontosabb szerepe egy 1974-es vasárnapi sztoriban volt (Tale of Joomba). Joomba, a fiatal elefánt egy gödörbe lépve eltörte a lábát, és Fantom mentette meg. Évekkel később Fantom Akbar züllött városában rabszolgatartók ellen harcolt, akik állat és gladiátorviadalokat tartottak. A gonosztevőknek sikerült elfogniuk Fantomot, és halálra ítélték. A kivégzés terve szerint egy hatalmas elefánt lába loccsantotta volna szét a fejét. De szerencsére úgy esett, hogy az a bizonyos elefánt Joomba volt, aki még emlékezett megmentőjére, és Fantom parancsára visszakozott. Joomba végül megszabadult fogva tartóitól, és visszatért a dzsungelbe.
Joonkar uralkodó
Joonkar számos alkalommal szerepelt már a Fantom krónikákban. Ő is egy elég rejtélyes férfi, akinek történetei nem időrendi sorrendbe kerültek bemutatásra. Legelsőként az 1986-os vasárnapi történet visszapillantásában (A Tale of Phantom Head Peak) találkozott a 7. Fantommal, aminek ökölpárbaj lett a vége, ebből Fantom került ki győztesként - az összecsapás végén viszont szoros barátság alakult ki kettejük között. Joonkarról többet is megtudhattunk, miszerint az ő ajándéka volt a Fantom-szikla is, melyet azon esemény tiszteletére emeltetett, amikor Fantom kibékítette a háborúskodó Wambesi és Llongo törzseket. Több történetben is felbukkant (The Beach -1970, Joonkar and the Slavers -1976), amiben megtudhattuk, hogy Joonkar az egyik legnagyobb sötét bőrű uralkodó volt. Egyszer elrabolták és gályarabot csináltak belőle, a feleségét pedig Fantom mentette ki a kalózok karmaiból. Többé sosem tért vissza Keela-Wee aranypartjára, és a jáde kunyhóhoz, miután Fantomnak ajándékozta azokat. Nevét az idők folyamán sokféleképpen betűzték, volt Jonkoor, Joonkoor, de Joomkar is.
Dzsungel expressz
A dzsungel expressz egy különleges útvonal, amit Fantom használ közlekedésre. Igazából egy vadvízi evezéshez hasonló túra, amit a folyón tesz meg, ha Morristownba akar sürgősen eljutni. Így sokkal gyorsabban a városba ér, mintha Hero hátán lovagolna. A tutajon segítségére van a kormányzásban egy bennszülött, és utastársai leggyakrabban hűséges állatai, Hero és Devil. Elsőként az 1962/1963-as napi történetekben esett róla szó (The Mysterious Ambassador).
Dzsungel kórház
A dzsungel kórház visszatérő helyszín a Fantom történetekben, néha „Dr. Axel kórháza” néven jelenik meg. A nagyhírű intézmény alapítása lényeges esemény volt az 1955-ös „Dr. Axel and the Witchmen” című napi sorozatban. Dr. Axel segített megtervezni és felépíteni a kórházat, miután azt a 20-ik Fantom megalapította, jókora pénzalapot nyújtva a kisebbik kincseskamrájában található aranyaknak és drágaköveknek köszönhetően. Fantom a kórház ajtajait ellátta a „jó jelével”, így minden dzsungellakó számára világos, hogy az épület Fantom védelme alatt áll.
Őserdei Olimpia
Elsőként az 1948-as vasárnapi történetben (The Phantom Trophy) esett szó róla, hogy minden évben megrendezésre kerül az Őserdei Olimpia. 1947-ben a Llongo törzs, 1948-ban a Wambesi törzs győzedelmeskedett. A dzsungelbeli olimpiai számok hasonlóak az atletikai és úszó számokhoz, csak sokkal veszélyesebbek. A rúdugróknak például izzó széngödrön vagy kígyóvermen kell magukat átívelni, az úszóknak pedig aligátorokkal kell farkasszemet nézniük a folyóban. Sok év után az eddig csak néző szerepet betöltő nők is beállhattak versenyezni a férfiakkal szemben. A törzsek egy bizonyos „Fantom trófeáért” küzdenek, ami tömör aranyból készült, és csurig tele van óriási drágakövekkel. Ahogy egyszer Diana is megállapította: „…milliókat érhet!”. Viszont van egy különös átok is a trófeán: eddig akármelyik főnökjelölt elindult érte, az belehalt a próbálkozásba. Az olimpia számos kaland során felbukkant valamilyen formában (a vasárnapi The Trophy Bearer -1971, The Golden Wood -1973, The Jungle Olimpics -1986/1987, Queen Amaza’s Mate -1993/1994, és a The Crater -1998 napi képregényekben).
Őserdei járőrszolgálat
Számos Falk történetben felbukkan a nagy múltú Őserdei Járőrszolgálat, de legelső említése az 1951-52-es „The Professor” napi történetben volt. Ezt követte az ’52-es napi történet, a „The Jungle Patrol”, de a legmeghatározóbb sztori vitathatatlanul 1964-65-ben született vasárnapi történetként, ami a Járőrszolgálat megalakulásáról szólt (The Founding of the Jungle Patrol). Ebből a sztoriból kiderül, hogy 1664-ben alapították, és a legelső ezredese maga Rőtszakáll volt, a hírhedt kalózvezér, főhadiszállásukként pedig egy elhagyatott vár szolgált. Noha a jóval későbbi történetekben az írók kihangsúlyozzák, hogy egyik járőr sem ismeri a titokzatos Parancsnok kilétét, de az eredeti tagok bizonyosan tudták, hogy Fantom az „ismeretlen parancsnokuk”. A járőrszolgálat mottója „A gonosz ellen küzdünk”, és csak kevesek tudják, hogy áll a dzsungelben egy emlékmű, nem messze a főhadiszállásuktól, és rajta van Fantom „jó jele”. A társaság egy elit alakulat, hasonlatosan a francia idegenlégióhoz, talán Falk éppen arról mintázta. Területe lenyűgözően nagy, 1000 x 100 mérföld hosszan nyúlik bele a dzsungelbe a tengerparttól számítva, hat különböző országot érintve. Évente 1000 fiatal felvételizhet ide, akiket valamilyen módon kiválogattak (az nincs megemlítve, ki vagy kik által), de végül csak a legjobb 10 jelentkező kerülhet be a testületbe. Minden újonc keresztülmegy egy tanuló időszakon, ami alatt kiderül, hogy lelkileg valóban elég felkészültek erre a munkára, illetve feletteseik mélyreható kutatást tartanak, górcső alá véve a családjukat illetve előző munkahelyeiket, hátterüket. Eddig csak egyetlen újoncnak sikerült majdnem kijátszania az ellenőrzést, amiből egy izgalmas napi történet született (The Trial of Patrolman Zokko -1973). További szabály még, hogy nős férfiak nem csatlakozhatnak, vagy ha nősülni vágynak, el kell hagyniuk a szolgálatot - nincs rá bizonyíték, hogy ezt valaha is módosították volna. A járőrök munkaidejük nagy részét laktanyákban töltik. Feltehetően kapnak ünnepi eltávokat, de ez sincs részletesen megmagyarázva. Egy őserdei járőr élete megannyi veszéllyel jár, és fizikailag rendkívül megterhelő. Nem ritka, hogy szolgálat közben életüket vesztik, talán ezért ódzkodott Falk attól, hogy női járőröket is kitaláljon - ebben azonban az új íróknak, és az esélyegyenlőségnek hála az utóbbi időben változás állt be. A Fantom tehát az Őserdei Járőrszolgálat legfelsőbb Parancsnoka, akinek az utóbbi időben három ezredese is volt, névszerint James, Weeks és Worobu (Worubu). Mint említettük, Rőtszakáll volt az első ezredes, akinek az őrnagyai három korábbi kalóztársa közül került ki, akik mind jó útra tértek vezérükkel egyetemben. Mára már majdnem feledésbe merült a tény, hogy mikor a szolgálatot megalapították, az alapító okiratot 12 dzsungelbeli király írta alá, és finanszírozták is azt, de egyiküket sem illethette meg a jog, hogy beleszóljanak annak működésébe. Fantom elrendelte, hogy a járőrszolgálat a 12 királyság teljes hosszában járőrözzön a dzsungelben. Volt még egy titkos jelszava is a szolgálatnak: „Igazság és béke”. Maga Fantom írta fel ezt egy darabka papírra, hogy csillapítsa kicsit Weeks ezredes gyanakvását, mert ugye ő sosem láthatta a Parancsnokot személyesen (The Slave Market of Mucar -1961-es napi történet).
Őserdei Járőrszolgálat – Női járőrök
Falk sokáig tervezte, hogy a gyengébbik nem képviselőiből is fog bemutatni járőröket, de ez sosem valósult meg. Erre a pillanatra 2008-ig kellett várni, amikor is Tony DePaul író és Paul Ryan rajzoló kijött a „The New Recruits” című napi történettel. Két hölgy, nevezetesen az unatkozó Hawa rendőrtiszt és pincérnő társa, Kay, elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, bejutnak a testületbe. Sikeresen elfogtak egy igen veszélyes körözött bűnözőt, és erőfeszítéseiket figyelembe véve a testület befogadta őket, még külön szárnyat is kaptak a főhadiszálláson. Amit nem tudtak, hogy Fantom az akciójukat egész végig figyelemmel kísérte, és a háttérből segített nekik az elfogásban. Fantom ugyancsak elismerte tehetségüket és bátorságukat, de mint az ismeretlen parancsnok minőségében figyelmeztette a Járőrszolgálatot, hogy fél szemük mindig legyen rajtuk, és ne átalljanak betartatni velük a legszigorúbb szabályokat is.
Őserdei Járőrszolgálat – Az emlékmű
Falk halála után került bemutatásra az Őserdei Járőrszolgálat Emlékműve. Ez egy kőoszlop, nem messze a főhadiszállástól, és az „ismeretlen járőr” tiszteletére emelték. Legelőször a 2000/2001-es napi sorozatban bukkant fel az emlékmű (The Halloween Kidnappers), és a 2002/2003-as „The Hit Men” napiban is megjelent. A modern történetekben visszatérő elem lett az emlékmű.
Rex King
Egy névtelen csecsemő rejtélyes körülmények között került a két misszionárius, Jeremiah és Maria Waters dzsungelbéli otthonának küszöbére. A misszionáriusok egy lázban meghaltak, és Fantom figyelt fel a síró kisbabára. Magával vitte a Halálfejes Barlangba, ahol a Rex King nevet adta neki, és felnevelte a fiút, aki mostanra már tinédzser korba került (Rex King -1966-os vasárnapi történet). Az évek során Fantom több alkalommal próbálta felkutatni a fiú igazi szüleit (Rex, the Missing Heir -1969 vasárnapi), de nem járt sikerrel. Rex később megpróbálta a Fantom és Diana közötti kapcsolatot minél előbb házasság útjára terelni, hogy vérszerinti utóda születhessen a Vándorló Szellemnek (Yes -1970/1971-napi történet, olvasható a HálóZsákon). Rex továbbra is megrögzötten kutatott az igazi családja után, Fantom elmesélte neki, hogy mikor rátalált, a nyakában lógott a „Csillaggyémánt” nyaklánc. Az újabb nyomok Dr. Axel kórházába vezettek, ahol Fantom találkozott Noradával, Rex eredeti dadájával. Megtudta tőle, hogy a nyakláncot Lisandra, Rex anyja viselte korábban. A nyomok a távoli Baronkhanba vezettek, ami messze keleten, a Ködös-hegységben található ország (Tale of Rex -1982-es napi történet). Fantom magával vitte Rexet Baronkhanba, amit a zsarnok Baronkhan herceg uralt, akiről később kiderült, hogy Rex nagyapja. A herceg hivatalosan is elismerte Rexet, mint unokáját és törvényes örökösét, és ha meghal, Rex fogja követni őt a trónon (Ruler of Baronkhan -1986-os napi sorozat). Egy későbbi történetben (Prince Rex of Baronkhan -1989-es napi) Rex találkozott Alicia hercegnővel, aki Shambad (más néven Sharana), egy szomszédos ország uralkodója, és gyengéd érzelmek bontakoztak ki a két fiatal között, noha mindketten csak kamaszok voltak. Számos történet középpontjában szerepelt még Rex (Prince Rex and Princess Alicia -1992, Prince Rex Kidnapped -1996/1997-es napi sorozatokban), de Falk halálával ez a történetszál kissé háttérbe szorult, ám mivel a két fiatal alapvető karakter, az új írók is biztosan előveszik majd őket.
Kit vagy Kip
Kit a hivatalos keresztneve minden elsőszülött Fantomnak, így a 21-esnek is, és az összes elődje is ezt a nevet viselte. A Kip névről viszont – ami a korai történetekben bukkant fel többször - nem tudjuk biztosan, hogy csak elütés lehetett, vagy Falk viccelődött, netán kíváncsi volt, hogy figyelnek-e az olvasók. A „Kip”-et elsőként az 1944/1945-ös vasárnapi sorozatban lehetett olvasni (The Young Phantom), amikor is a leendő 21. Fantomot az Egyesült Államokba küldték a szülei tanulni, és így hívta őt az ottani Jasper bácsikája. Ezt követően a sztorit újramesélték az 1959/1960-as vasárnapi sorozat számára (The Childhood of the Phantom), amiben az édesanyja (aki az 1944/1945-ös változatban nem szólította a keresztnevén) és mindenki más is Kitnek hívja. A Kip megszólítással találkozhatunk még az 1952-es vasárnapi „The Female Phantom” történetben is.
Az Apró Népség
Az Apró Népséget legelőször az 1956/1957-es vasárnapi sorozatban említették (The Rattle). A Fantom azt mondta: „…minden évben ezen a napon valaki egy gyerek csörgőjét hagyja a halálfejes trónon”. Fantom a krónikákból értesül az Apró Népségről, még 1656-ból. „…ősapáim 12-szer találkoztak a csörgővel”. Lee Falk az Aprók otthonául egy barlang melletti várost jelölt meg, a Repülő Sas szikla lábánál. A későbbi történetekből kiderült Fantom számára, hogy az Apró Népség egy földönkívüli űrhajóval érkezett a Földre. A bizonyos „Csörgő szerződés”-ről is ugyanebben a sztoriban tudhattunk meg többet, és Fantom a későbbi sztorikban még közelebbről megismerkedett velük. A legközelebbi felbukkanásukra még elég sokat kellett várni, Falk közel 10 év múlva, az 1968-as vasárnapi történetben mutatta be újra ezeket a rejtélyes lényeket (The Little Ones). Ezúttal megtudhattuk, hogy egy egészen más helyen élnek, átellenben a titokzatos láva folyóval. Fantom megismerkedett a lények közül Vlad herceggel, az Aprók vezetőjével, és megmentette annak menyasszonyát, Melodee hercegnőt, akit a Báró rabolt el, és kis házi kedvencként tartotta magánál. A harmadik szereplésükre 1969-ben került sor szintén vasárnapi történetek keretein belül (The Missing Link), a negyedikre pedig 1973-ban (Rex and the Little People – vasárnapi történet). Ebben a sztoriban nyilvánvalóvá válik, hogy Falk nem volt következetes a folytonosságot illetőleg, néhány hibát ejtett ugyanis írás közben. Vlad, aki 1968-ban elvette Melodee hercegnőt, most Aurora hercegnővel élt együtt, és nem volt rá semmi külön magyarázat. Ötödszörre az 1981/1982-es vasárnapi képsorokban találkozhattunk velük (Kit and the Little People), amiben Vlad hercegnek és női kompániájának már nyoma sincs, helyette van Dall herceg és hitvese, Andrea. Csodálatos módon azonban a hatodik kalandjukban Vlad visszatér (Exodus of the Little People -1988/1989-es vasárnapi képsor) Melodee hercegnővel együtt (akinek most Melodie lett a neve), amiben végre kiderül, hogy az Aprók egy földönkívüli űrhajó roncsában élnek, és birtokukban van egy bizonyos „fekete doboz”, amivel mintegy adóvevőként jelezni tudnak társaiknak, hogy segítséget kérjenek tőlük a megmentésükre. Hetedszerre az Aprókat Éden szigetén találjuk egy barlangban (Blackie -1992-es napi sorozat), és Vlad herceget ezúttal egy Mona nevű női lénnyel, és fiával, Nikkivel láthatjuk, semmiféle említés nincs benne Melodee vagy Aurora hercegnőkről. Viszont a nyolcadik történetükben (Drama on Eden -1996-os napi képsor) Vlad ismét Aurórával mutatkozik! Az 1997/1998-as vasárnapi történetekben (Waterman) Vlad herceg ugyan még mindig Édenen van, de nincs említés bármelyik eddigi nőtársáról. Ez volt Falk utolsó meséje az Apró Népségről, mert az író 1999. március 13-án elhunyt. Így a jövendő nemzedékek íróin van a felelősség, hogy vajon a különös lények folytatják-e Földi kalandjaikat, vagy társaik végre eljönnek értük és megmentik őket, visszatérve szülőbolygójukra, a messzi űrbe.
Llongo törzs
A törzsről Falk 1937-ben, a napi sorozatban tett először említést (The Diamond Hunters), amely nem rendelkezik túlzott anyagi javakkal, egyszóval szegény, és nem volt biztos a hosszú távú szereplése sem. A Llongo volt a harmadik törzs (a bandár és a neglami után), ami bemutatkozott a sorozatban. A nem túl fényes kezdés ellenére aztán további Fantom kalandokban is szerepet kapott. Az 1948-as vasárnapi sorozatban (The Phantom Trophy) aztán megtudtuk, hogy a Llongo törzs nyerte meg az 1947-es dzsungel olimpiát. Aztán 1949-ben az aktuális napi sorozatban (The Flirtatious Princess) Falk már úgy ír róluk, mint a leggazdagabb törzs… az 1950-es évek közepére pedig nyilvánvalóvá lett, hogy az addig említett törzsek közül Falk kedvencei a bandárok, wambesiek és a llongók lettek. Később kiderült (Fluffy – 1961-es vasárnapi), hogy a Llongo törzs egy kutya-istent imád, bizonyos Goo-gongot, ami egy kőszobor. Aztán az 1974-es napi sorozatban (Curse of the Sacred Image) fény derült rá, hogy a törzs rendelkezik egy bizonyos jó szerencsét hozó varázslattal… ami egy jáde-szoborhoz köthető. Az elmondások szerint a szobrot még Sába királynője ajándékozta Salamon királynak! A törzs vezére, Lliongo közte volt a kevés szerencsés vendégnek, aki részt vehetett a Fantom esküvőjén!
A dzsungel ura
A „dzsungel ura” kifejezés ugyan egy másik (képregény)hőst, Tarzant is eszünkbe juttathatja, de Fantomot is így nevezték az 1938/1939-es napi sorozatban (Fishers of Pearls). Aztán ez a kifejezés még egyszer előkerült, az 1941/1942-es napiban (The Phantom’s Treasure) mielőtt végképp feledésbe merült volna. Lee Falk nagy rajongója volt Edgar Rice Burroughs Tarzan regényeinek, és ez a kifejezés inkább volt tiszteletadás Burroughs felé, semmint plagizálás.
Lothar
Lothar még Mandrake-kel, a Mágussal együtt jelent meg Fantom esküvőjén a napi és vasárnapi sorozatban (The Wedding of the Phantom -1977/1978). Azonban egyikőjüket sem nevezték nevükön, csupán, mint „régi barátok” szerepeltek. Falk részéről ez egy kikacsintás volt a rajongók felé, hisz Mandrake kalandjait 1934-ben, két évvel hamarabb kezdte el írni, mint Fantomét. A korai Mandrake képsorokban Lothar mint „nagydarab, núbiai szolgáló” jelent meg. Aztán az évek múlásával, ahogy a politikai korrektség egyre nagyobb terepet kapott még a képregények berkein belül is, Lotharból egyszercsak „Lothar herceg” vált. Az évek során ismét szerepeltek közös kalandban Fantommal, az utolsó Mandrake vasárnapi történetben (Shadows on Devil Road – 2002), és 2006-ban újból, a Mandrake napi sorozatában… ahol főbb szereplő volt még Guran, Vén Mozz, és egy alaprajzot is láthattunk a Halálfejes barlangról.
Luaga elnök
Az egyik legfontosabb szereplő a Fantom történetekben, Lamanda Luaga viszonylag későn, az 1962-es napi sorozatban tűnt fel (The Epidemic, magyarul „A Mogu rejtélye” - Fantom #1, 1988) mint Dr. Luaga, keresztnevét ekkor még nem tudhattuk meg. A llongo törzs gyógyítója volt, és még messze volt az elnökségtől, de népszerűsége egyre emelkedett. Második felbukkanásakor (The Mysterious Ambassador -1962/1963 napi sorozat) még mindig gyógyít, miután megválasztják Bengália miniszterelnökévé. Puszta kézzel győzi le a rettegett Bababu tábornokot, ekkor tudjuk meg róla, hogy Luaga pehelysúlyú olimpiai boxbajnok, és 3 danos fekete öves dzsúdós. Harmadik felbukkanására már Bengália elnökévé lesz, és kiderül, hogy az Oxfordon tanult ösztöndíjjal (ahogy Falk bátyja is, Leslie), és egyben az ENSZ egyik orvos csoportjának vezetője (ezt ismét Leslie-ről mintázta), valamint időközben tíz danos fekete öves dzsúdó mester vált belőle. Van egy fia, Lon, aki fura mód Bababu tábornok lányát, Lilát vette el feleségül. Időközben felgyorsultak Luaga körül az események, az 1969-es napi történetben (The Jungle Home) megismerkedhetünk a testvérével, Morra atyával, aki szintén ösztöndíjas atléta volt, és egy árváknak létrehozott dzsungelbeli otthont üzemeltet. Az 1970-es napi sorozatban (Luaga’s Undercover Tour) egy ellentmondással találkozunk, mert itt Falk szerint nem boxban, hanem birkózásban lett Luaga bajnok. Szerencsére az olimpiai aranyéremre emlékezett az író, azon nem változtatott. Aztán 1974-ig nem nagyon lehetett hallani az elnökről, egészen az 1974-es napi történetig (Curse of the Sacred Image), ezúttal már a keresztnevén is szólítják, úgymint Lamanda, és még ebben az évben szerepel a következő napi képsorokban is (The Cave Island -1974). Aztán 1975-ben felforrósodtak körülötte az események (T -1975), egy románc alakult ki közte és a dzsungelbeli tanárnő, Miss Tamaga között, akinek itt tudta meg Luaga a keresztnevét (Tara). Az esküvőjükre egészen 20 évet kellett még várni! Luaga elnök és Ivory-Lana elnöke, Goranda vezették le a Fantom és Diana esküvőjét.
A kincseskamrák
Fantom mesés kincseskamráival először az 1962-es vasárnapi történetben találkozhattunk (Treasure of the Skull Cave), rögtön kettő is van belőle. Az első, amit Fantom nagy becsben tart, a nagyobbik kincseskamra, telis-tele van antik ritkaságokkal, többnyire híres történelmi személyekhez vagy eseményekhez kapcsolódnak. A másik, amit Fantom kisebbik kincseskamrának nevez, csordultig van arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és egyebekkel, amik jórészt elásott kalózkincsekből, elsüllyedt hajókról kerültek elő, vagy más kalandok során jutottak hozzá Fantom elődei. Fantomot mindez azonban kevéssé érdekli, csak akkor nyúl hozzá, ha munkájához szüksége van pénzre, illetve nemes célokra adományoz belőle. A nagyobbik kincseskamra azonban sokkal izgalmasabb, olyan tárgyak vannak itt elhelyezve, amiket a történészek is elveszettnek hisznek. Többek közt Fantom birtokában van az Excalibur (Arthur király kardja), az a mumifikált kígyó, amelyikkel Kleopátra öngyilkosságot követett el, a babérkoszorú, amit Marcus Antonius Julius Caesarnak ajánlott fel, Shakespeare íróeszköze, amivel a Rómeó & Júliát papírra vetette, egy női paróka, amit a 3. Fantom ifjúkorában Shakespeare színházában használt, Nagy Károly koronája, Nagy Sándor gyémánt serlege, Roland kürtje, és kardja, a Durandal. Számos alkalommal próbáltak behatolni a Rengeteg Birodalmába Fantom legendás kincseiért, de egyszer sem jártak sikerrel (az egyik próbálkozás magyarul is megjelent „Merénylet a Halálfejes barlang ellen” címmel, a Fantom albumban). Érdekesség, hogy a szuperhosszú, 49 héten keresztül futó 1942/1943-as „Phantom Goes to War” napi történetben a II. világháború Bengáliát is elérte. Ekkor Fantom pénzzé tette a kisebbik kincseskamrája teljes tartalmát, hogy a megszálló Japán hadsereg ellen megszervezze az ellenállást és mindennel ellássa a katonákat és a civileket. A háború utáni képsorokban azonban láthatóan újra fel lett töltve a kincseskamra, de Falk nem adott rá magyarázatot, hogyan történt mindez.
Mandrake
Lee Falk másik híres teremtménye Mandrake, a Mágus, akit 1934-ben mutatott be a nagyközönségnek, még Fantom előtt. Falk életében csak egyszer eresztette össze két hősét egy történetben, mégpedig a Fantom esküvőjén vettek részt Lothar barátjával, mint „régi barátok”. Falk halála után Fred Frederics a Mandrake utolsó vasárnapi kalandjában újra összehozta őket (Shadows on Devil Road -2002). Fredericsnek volt már egy kikacsintása a rajongók felé, amikor Mandrake egy ausztrál kiadású Fantom képregényt tartott a kezében!
Marshall nővérek
A Marshall nővérek, Greta és Lana elég fura páros voltak. Mindketten gyönyörűek voltak, mindketten beleszerettek Fantomba, így mindketten Diana riválisaivá váltak. Falk nagy valószínűséggel fel akarta velük kicsit dobni a sorozatot, de egy idő után már nem voltak olyan szórakoztatóak, és az írónak nem volt más választása, végül kirakta őket a történetből. Debütálásuk az 1942/43-as vasárnapi képsorokban volt (Castle in the Clouds), és szerepeltek az utána következő három vasárnapiban is (The Ismani Cannibals, Hamid, the Terrible, The Strange Fisherman) és végül, az 1947/48-as vasárnapi sztoriban (The Marshall Sisters). Ekkora az olvasók már megelégelték a nővérek folyamatos bajkeverését, ezért Falk „nyugdíjaztatta” őket.
A tejivó
Gyakran visszatérő elem a sorozatban Fantom antialkoholista életvitele, ami humoros szituációkat is szül, a rajongók legnagyobb örömére. Amikor úgy esik, hogy betéved egy bárba, legyen az a leg-késdobálóbb hely is, Mr. Walker egy pohár tejet rendel a pultnál… ami persze szemet szúr a kötekedésre hajlamos nehézfiúknak. Legelőször az 1955-ös vasárnapi sorozatban láthattuk őt tejet rendelni (The Gibbs Brothers). Amikor a két óriás fivér neki rontott, ő egykedvűen kiütötte őket. Valaki meg is jegyezte a helyszínen: „Amindenit! Ki volt ez a fickó? Csak úgy betéved ide, rendel egy pohár tejet, akár egy csecsemő, és utána a környék két legveszélyesebb alakjával törli fel a padlót!”. Az első utalás Fantom tejszeretetére még korábbra esett, az 1951/52-es napi sorozatban (The Professor), amikor legyőzte a hatalmas Klobot, Fantom asztalán egy pohár tej volt látható. Ugyanekkor tudhattuk meg azt is, hogy Fantom félig átsütve szereti a steak-et. Mindenesetre Falk megtartotta a tejivós motívumot, és a rajongók szemlátomást nem tudják megunni.
A Ködös-hegység
Az 1946-os napi történet óta (Queen Asta of Trondelay) ismerjük a Ködös-hegységet, amiről szó volt szintén abban az évben, a vasárnapi sztoriban is (The Scarlet Sorceress). Az 1969-es vasárnapi képsorokban (The Missing Link) így írt róla Falk: „A forrongó láván túl terül el a halálos Ködös-hegység… a bennszülöttek és az utazók is messze elkerülik.” A legrettegettebb hely azon belül is egy kastély, ami a Guli-Guli boszorkányé (The Gooley-Gooley Witch -1971-es vasárnapi történet), oda még a törzsi varázslók sem merészkednek. Szintén a hegységben lakik a Tirangi törzs is, ők mindenki által félt fejvadászok (The Peace of the Golden Ox -1972-es napi sorozat). Kaluga Pass-t úgy emlegetik, hogy északra fekszik a Ködös-hegység mellett (The Giant of Kaluga -1972-es napi sztori), és ugyanezzel az utalással találkozunk a „Trial of Patrolman Zokko” 1973-as napi történetben is, hogy „…északon, a Ködös-hegységben terül el a feudális hercegségek birodalma”. Egy azt követő, „Pampered Princess ” címet viselő sztoriban megtudhatjuk, hogy közülük is a leghatalmasabb uralkodó Grigor herceg. A Barlangvidék, ahol Hzz-t és Hrz-t, a két ősembert felfedezték szintén a Ködös-hegységben van, ahová a bandárok sem merészkednek. A Ködös-hegység az idők során újra és újra felbukkant Fantom kalandjai során. Az egyik leghíresebb napi történet, ami ehhez kapcsolódott (Tale of Rex -1982) először tesz említést Baronkhanról, miszerint messze északon, a Ködös-hegységben fekszik.
Majomposta
1960 óta - amikor Falk ezt kitalálta - nyolc kis majom is szállította hűségesen a leveleket Fantomnak, ami a „majomposta” nevet kapta. Az első Egbert volt (The Diamond Hijackers - 1960-as napi történet). Ebben a sztoriban Egbertnek segédkezett Fofo és Bibi is. Az azt követő évben bemutatkozott Bebe (The 50th Wife -1961-es napi sztori) és őt követte aztán Koko és Bobo az 1962-es „The Epidemic” c. napi képsorokban (ami magyarul „A Mogu rejtélye” néven - Fantom #1, 1988-ban jelent meg itthon). Pár évvel később 1969-ben jött Mutzi a „The Jungle Home” c. napi történetben. De a legtöbbet dolgozó kismajom azonban Chee Chee volt, aki számtalan történetben bukkant fel az évek során.
Mori törzs
A moriak az egyik legrégebbi és legnépszerűbb törzs a Fantom kalandokban. Falk 1972-ben mutatta be őket az aktuális napi történetben (The Tanker Jackers) és rendszeresen szerepeltette őket a következő évek során. A törzs hivatalos „besorolása” halászok, a törzsfőnöküket pedig Mugattának hívják, aki jelent volt Fantom esküvőjén is. Foglalkozásukból kifolyólag az összes bengáliai törzs közül ők ismerik a legjobban az óceánt.
Morristown
Bengália legfontosabb városa, fővárosa Morristown. Falk egy jó ideig kihagyta a történetekből, hogy Fantom kalandjai még közelebb álljanak a dzsungelhez, de aztán a többi író később visszahozta, mint fejlett fővárosát az országnak. A várost először 1939-ben említette meg Falk (The Slave Traders napi sorozat), és sokáig szerepeltette. Később több elnevezése is akadt, mint pl. Mowiton és Mawitaan, de aztán több országban sosem nevezték át, hogy ne keverjék meg vele az olvasókat (amihez Falk is nagyon értett, így a HálóZsákon található történetekben is maradt a Morristown elnevezés).
Vén Moz(z)
A „történetmesélő”, illetve „a legbölcsebb ember a dzsungelben” címekkel büszkélkedhet. Azt hinnénk, hogy a kezdet-kezdete óta jelen van a történetekben, azonban 35 évet kellett várni a felbukkanására, ami 1971-ben, egy vasárnapi történetben következett be (The Gooley-Gooley Witch). Ebben a sztoriban ugyan még csak kis szerepet játszott, de később Falk és a skandináv írók gyakran elővették, és Gurantól megörökölte a „bölcs mindent tudó” szerepét. Falk úgy gondolta, hogy Mozz fogja kitölteni az űrt az esetlegesen felmerülő kérdésekben, ott, ahol még a Fantom krónikák sem tudnak segíteni. Mozz rendkívüli memóriával rendelkezik, így tudását gyakran Fantom szolgálatába állítja. Miután ez már kicsit egyhangúvá vált a történetekben, Falk picit változtatott, és Mozz elkezdett rébuszokban beszélni. Így rejtvényeivel nem csak Fantomnak adta fel a leckét, hanem mondatai érdekes agytornát jelentettek az olvasók számára is. Mozz jelen volt Fantom esküvőjén is természetesen. Leginkább egy remetéhez hasonlít, és nem sokat lehet róla tudni (azon kívül, hogy a bandár törzs tagja). Korát szintén rejtély borítja. Az 1977-es „Guardian of the Eastern Dark” c. napi történetben Fantom elmondja Rexnek, hogy Mozz a dzsungel krónikása, az úgynevezett „mesélők” egyike. Tudja, hogy mit tartalmaznak a Fantom krónikák, és még azon túl is van ismerete az őserdei dolgokról. Mozz nem tud írni vagy olvasni, minden tudását őseitől, szájhagyomány útján örökölte. Nevét hol Mozzként, hol mint Moz használják az írók.
A „történetmesélő”, illetve „a legbölcsebb ember a dzsungelben” címekkel büszkélkedhet. Azt hinnénk, hogy a kezdet-kezdete óta jelen van a történetekben, azonban 35 évet kellett várni a felbukkanására, ami 1971-ben, egy vasárnapi történetben következett be (The Gooley-Gooley Witch). Ebben a sztoriban ugyan még csak kis szerepet játszott, de később Falk és a skandináv írók gyakran elővették, és Gurantól megörökölte a „bölcs mindent tudó” szerepét. Falk úgy gondolta, hogy Mozz fogja kitölteni az űrt az esetlegesen felmerülő kérdésekben, ott, ahol még a Fantom krónikák sem tudnak segíteni. Mozz rendkívüli memóriával rendelkezik, így tudását gyakran Fantom szolgálatába állítja. Miután ez már kicsit egyhangúvá vált a történetekben, Falk picit változtatott, és Mozz elkezdett rébuszokban beszélni. Így rejtvényeivel nem csak Fantomnak adta fel a leckét, hanem mondatai érdekes agytornát jelentettek az olvasók számára is. Mozz jelen volt Fantom esküvőjén is természetesen. Leginkább egy remetéhez hasonlít, és nem sokat lehet róla tudni (azon kívül, hogy a bandár törzs tagja). Korát szintén rejtély borítja. Az 1977-es „Guardian of the Eastern Dark” c. napi történetben Fantom elmondja Rexnek, hogy Mozz a dzsungel krónikása, az úgynevezett „mesélők” egyike. Tudja, hogy mit tartalmaznak a Fantom krónikák, és még azon túl is van ismerete az őserdei dolgokról. Mozz nem tud írni vagy olvasni, minden tudását őseitől, szájhagyomány útján örökölte. Nevét hol Mozzként, hol mint Moz használják az írók.
Obiju
Az Oongan törzs bajnoka, és először az 1971-es napi sorozatban szerepelt (The Trophy Bearer). A sztoriban Obiju lett az Őserdei Olimpia egyéni bajnoka, és összetettben is az ő törzse nyerte a játékokat, így Fantom trófeáját is. Ezután Obijut lövés érte, és ellopták a trófeát. Legközelebb az 1972/1973-ban futó napi sztoriban láthattuk őt viszont (The Giant of Kaluga Pass), amikor Édenbe jött, hogy figyelmeztesse Fantomot az óriásról. Az évek során ő volt az első ember, aki viselte a „Jó jele medált” egy nyakláncon. Érdekesség, hogy a nyaklánc ezen történet során hol rajta volt, hol nem, valószínű egy baki a rajzoló, Sy Barry részéről. Az 1973-as vasárnapi történetben (The Golden Wood) Obijut már úgy látjuk, mint herceget, aki az Oongan törzs főnökének a fia. Az ooganok a legjobb fakitermelők a dzsungelben, és Obiju közülük is mestere a szakmának. 1973-ban Fantom, mint Obiju tanúja vett részt a Ronával történt esküvőjén Keela-Wee aranypartján.
Régi őserdei mondások
Az első hivatalos „régi őserdei mondás” az 1946/1947-es napi képsorokban (Mr. Hog) hangzott el: „Ha Fantom mozog, a villámot is megszégyeníti”. De egy következő napi sorozatban (Princess Valerie -1946) Falk már konkrétabb lett, már úgy tüntette fel, mint „régi bennszülött mondást” („Ha Fantom dühös, beleremeg a Dzsungel”). Ennek az egésznek az előzménye még a legelső Fantom kalandig nyúlik vissza (The Singh Brotherhood -1936), ahol a következőt írta Falk: „Fantom csak egyszer figyelmeztet”. 1936 és 1946 között Falk összesen 24 utalást tett az őserdei mondásokra, amikor rájött, hogy azok rendkívül népszerűek a rajongók körében. Így ezután a „régi őserdei mondások” hivatalosan is bekerültek a történetekbe. 1947 és 1998 között Falk mintegy 250 mondást alkotott. Volt amelyik rendszeresen visszatért, volt, ami csak egyszer-kétszer szerepelt az évek során. A leghosszabb mondás a következő: „Bárhol legyen is a Fantom, oda eljut az igazságszolgáltatás… még a hercegségek előcsarnokába is” (The Lions of Kukhan -1967 vasárnapi történet). A legrövidebb pedig a viccesen hangzó „Sose legyél önkéntes”, ami az 1963-as vasárnapi sztoriban hangzott el (Old Baldy). A Falktól elhangzott utolsó „régi őserdei mondás” az 1998-as napi sztoriban (The Dakk Pirates) volt: „Fantom gyorsabb, mint ahogy szemmel követni lehet”.
A vén kopasz
Vén kopasz egy gorilla, aki visszatérő szereplő a dzsungelben. Eredetileg „Buster” volt a neve, és Fantom az 1968-as vasárnapi sztoriban találkozott vele (Old Baldy). A kis gorilla kölyköt Fantom mentette meg a vízbe fulladástól. Ezután hősünk rábízta a kis gorillát a közeli wambesiekre, hogy gondozzák, amíg visszatér egy messzi utazásból a hegyekbe. A törzsből egy wambesi törzstagot neveztek ki hozzá gondozónak, Tolát, aki azonban lealacsonyítónak tartotta ezt a munkát, és folyamatosan a gorilla kölykön töltötte ki bosszúját. Egy alkalommal véletlenül felgyújtotta a ketrecét, aminek következtében Buster kénytelen volt kitörni, de a lángok így is leégették a feje búbját, ahova soha többé nem nőtt vissza a szőr – kopasz maradt. Később hatalmas méretű példány vált belőle, és rettegésben tartotta a dzsungel lakóit, mivel meggyűlölte az embereket. Fantomnak végül sikerült megoldania az ügyet, és a Vén Kopaszt Éden-szigetére vitte, ahol beilleszkedett a békés állatközösségbe, és azóta is ott él.
Vén kopasz egy gorilla, aki visszatérő szereplő a dzsungelben. Eredetileg „Buster” volt a neve, és Fantom az 1968-as vasárnapi sztoriban találkozott vele (Old Baldy). A kis gorilla kölyköt Fantom mentette meg a vízbe fulladástól. Ezután hősünk rábízta a kis gorillát a közeli wambesiekre, hogy gondozzák, amíg visszatér egy messzi utazásból a hegyekbe. A törzsből egy wambesi törzstagot neveztek ki hozzá gondozónak, Tolát, aki azonban lealacsonyítónak tartotta ezt a munkát, és folyamatosan a gorilla kölykön töltötte ki bosszúját. Egy alkalommal véletlenül felgyújtotta a ketrecét, aminek következtében Buster kénytelen volt kitörni, de a lángok így is leégették a feje búbját, ahova soha többé nem nőtt vissza a szőr – kopasz maradt. Később hatalmas méretű példány vált belőle, és rettegésben tartotta a dzsungel lakóit, mivel meggyűlölte az embereket. Fantomnak végül sikerült megoldania az ügyet, és a Vén Kopaszt Éden-szigetére vitte, ahol beilleszkedett a békés állatközösségbe, és azóta is ott él.
Dave Palmer (Dave bácsi)
Először az 1940-es napi történetben (The Seahorse) szerepelt, csupán csak, mint „Dave bácsi”. Az idő előre haladtával kilétét homály övezte, egy alkalommal azonban, mikor Diana anyja került szóba, így kiáltott fel: „…édes húgom”. Később, még ugyanebben a sztoriban David Palmerként mutatkozott be, és Fantommal szoros barátságot alakított ki - segítségére volt abban is, hogy feleségül vehesse Dianát. Az 1943-as napi sorozatban (The Phantom’s Engagement) Dave életkorát 50 évben határozták meg, annak ellenére, hogy a korábbi történetekben jóval idősebbnek festett. Ezekben az években folyt a II. Világháború, és a történetekben Dave mint az amerikai hadsereg őrnagya szerepelt a hírszerzésnél. Ő segítette hozzá Dianát is, hogy besorozzák. Az 1947-es napi képsorokban (Mr. Hog) úgy emlegetik, mint a rendőrfőnök jó barátját, és ez a motívum felbukkan az 1949/1950-es napi sztoriban is (The Thugees). A későbbiek során még többet megtudhattunk Dave-ről. Mint például, hogy fekete öves judós (The Satchel -1966/1967-as napi sorozat), az 1968-as napi képregényben (The Crime School) pedig elárulja magáról, hogy rendőrfelügyelőként is dolgozott. Diana anyjával együtt részt vettek Fantom és Diana esküvőjén, majd az 1989/1990-es napi sorozatban (The Death Threat) kiderül, hogy ő New York rendőrkapitánya. A „Mr Big” c. 1996-os napi történetben támogatták, hogy induljon a polgármesteri székért, amit ugyan megnyert, de sosem láthattuk őt tevékenykedni ezen a poszton, amit egészen 1999-ig betöltött. Ezután jelölték tagnak az elnöki kabinetbe, ahol a terrorelhárítás fejeként ügyködik, illetve Falk utolsó napi történetében (Terror at the Opera –1999, olvasható a HálóZsákon) Palmer tábornoknak szólítják.
Először az 1940-es napi történetben (The Seahorse) szerepelt, csupán csak, mint „Dave bácsi”. Az idő előre haladtával kilétét homály övezte, egy alkalommal azonban, mikor Diana anyja került szóba, így kiáltott fel: „…édes húgom”. Később, még ugyanebben a sztoriban David Palmerként mutatkozott be, és Fantommal szoros barátságot alakított ki - segítségére volt abban is, hogy feleségül vehesse Dianát. Az 1943-as napi sorozatban (The Phantom’s Engagement) Dave életkorát 50 évben határozták meg, annak ellenére, hogy a korábbi történetekben jóval idősebbnek festett. Ezekben az években folyt a II. Világháború, és a történetekben Dave mint az amerikai hadsereg őrnagya szerepelt a hírszerzésnél. Ő segítette hozzá Dianát is, hogy besorozzák. Az 1947-es napi képsorokban (Mr. Hog) úgy emlegetik, mint a rendőrfőnök jó barátját, és ez a motívum felbukkan az 1949/1950-es napi sztoriban is (The Thugees). A későbbiek során még többet megtudhattunk Dave-ről. Mint például, hogy fekete öves judós (The Satchel -1966/1967-as napi sorozat), az 1968-as napi képregényben (The Crime School) pedig elárulja magáról, hogy rendőrfelügyelőként is dolgozott. Diana anyjával együtt részt vettek Fantom és Diana esküvőjén, majd az 1989/1990-es napi sorozatban (The Death Threat) kiderül, hogy ő New York rendőrkapitánya. A „Mr Big” c. 1996-os napi történetben támogatták, hogy induljon a polgármesteri székért, amit ugyan megnyert, de sosem láthattuk őt tevékenykedni ezen a poszton, amit egészen 1999-ig betöltött. Ezután jelölték tagnak az elnöki kabinetbe, ahol a terrorelhárítás fejeként ügyködik, illetve Falk utolsó napi történetében (Terror at the Opera –1999, olvasható a HálóZsákon) Palmer tábornoknak szólítják.
Lily Palmer
Lily Palmert először az 1938-as napi sztoriban (Prisoner of the Himalayas) láthattuk, amikor Fantom véletlenül betoppant a hálószobájába, Dianát keresve. Fantom legközelebb az 1939/1940-es képsorokban találkozott újra Mrs. Palmerrel (The Golden Circle) és nem volt éppen szívélyes a fogadtatás. Diana így fordult Fantomhoz: „Kedvesem, van egy meglepetésem számodra. Itt van az anyám!”. Fantom eképpen válaszolt: „Ó, de jó!”. Mrs. Palmer is bekapcsolódott a beszélgetésbe: „Már megint maga az! És mennyi embert ölt meg ezen a héten, ha szabad kérdeznem?”. Fantom egy kis humorral fűszerezve próbált válaszolni, ami „nem jött át”. „Csak hármat, mert meghúzódott a derekam, így nem tudtam többet!”. Mrs. Palmer keresztnevére (Lily), az 1940-es napi sorozatban derült fény (The Seahorse), amikor Dave bácsi „édes húgom”-nak szólította. Mrs. Palmer először az 1943-as napi sztoriban kezdte elfogadni Fantomot (The Phantom’s Engagement), amikor Diana tolószékbe kényszerült az 1942/1943-as napi képsorokban (The Phantom Goes to War) elszenvedett sérülései miatt, és Fantom ápolgatta őt. Mrs. Palmer így szólt Fantomhoz: „Te jobbat teszel neki, mint a világ összes gyógyszere – fiam – adj egy puszit!”. Azonban, Mrs. Palmer sosem tudta elfogadni a gondolatot, hogy Diana hozzámenjen Fantomhoz, és egy barlangban lakjanak, körülvéve bennszülöttekkel. Nem egy alkalommal próbálta őt összehozni különböző, gyakorta tehetős vőlegény-jelöltekkel – akik közül többen később Fantom ellenségei is lettek. Egyszer Mrs. Palmer megpróbálta levenni Fantomról alvás közben az álarcát, és ezzel majdnem leégette az egész házat! (The Crime School – 1967-es napi sorozat). Diana az esküvőjükön így szólt Fantomhoz: „Mivel az apám már nem él, megkéred a kezemet az anyámtól?”. Fantom így válaszolt: „Inkább küzdenék meg puszta kézzel egy kardfogú tigrissel!”. Végül, az évek során Lily Palmer és Fantom összemelegedtek, és az asszony elfogadta őt vejének.
Lily Palmert először az 1938-as napi sztoriban (Prisoner of the Himalayas) láthattuk, amikor Fantom véletlenül betoppant a hálószobájába, Dianát keresve. Fantom legközelebb az 1939/1940-es képsorokban találkozott újra Mrs. Palmerrel (The Golden Circle) és nem volt éppen szívélyes a fogadtatás. Diana így fordult Fantomhoz: „Kedvesem, van egy meglepetésem számodra. Itt van az anyám!”. Fantom eképpen válaszolt: „Ó, de jó!”. Mrs. Palmer is bekapcsolódott a beszélgetésbe: „Már megint maga az! És mennyi embert ölt meg ezen a héten, ha szabad kérdeznem?”. Fantom egy kis humorral fűszerezve próbált válaszolni, ami „nem jött át”. „Csak hármat, mert meghúzódott a derekam, így nem tudtam többet!”. Mrs. Palmer keresztnevére (Lily), az 1940-es napi sorozatban derült fény (The Seahorse), amikor Dave bácsi „édes húgom”-nak szólította. Mrs. Palmer először az 1943-as napi sztoriban kezdte elfogadni Fantomot (The Phantom’s Engagement), amikor Diana tolószékbe kényszerült az 1942/1943-as napi képsorokban (The Phantom Goes to War) elszenvedett sérülései miatt, és Fantom ápolgatta őt. Mrs. Palmer így szólt Fantomhoz: „Te jobbat teszel neki, mint a világ összes gyógyszere – fiam – adj egy puszit!”. Azonban, Mrs. Palmer sosem tudta elfogadni a gondolatot, hogy Diana hozzámenjen Fantomhoz, és egy barlangban lakjanak, körülvéve bennszülöttekkel. Nem egy alkalommal próbálta őt összehozni különböző, gyakorta tehetős vőlegény-jelöltekkel – akik közül többen később Fantom ellenségei is lettek. Egyszer Mrs. Palmer megpróbálta levenni Fantomról alvás közben az álarcát, és ezzel majdnem leégette az egész házat! (The Crime School – 1967-es napi sorozat). Diana az esküvőjükön így szólt Fantomhoz: „Mivel az apám már nem él, megkéred a kezemet az anyámtól?”. Fantom így válaszolt: „Inkább küzdenék meg puszta kézzel egy kardfogú tigrissel!”. Végül, az évek során Lily Palmer és Fantom összemelegedtek, és az asszony elfogadta őt vejének.
Fantom gyermekei
Keveset tudunk a Fantom dinasztiában az évszázadok során született gyermekekről. Ahogy Falk közzé tette az évek során, mindegyik Fantomnak született legalább egy fia, akit mindig Kitnek neveztek el. Legalább két Fantomnak született lánya is, és egy Fantomnak pedig (a nyolcadiknak) négy fia is volt. Ezt külön történetben mesélte el Falk, az 1991/1992-es vasárnapi történetben (The Fourth Son). A 8. Fantom felesége hármas ikreknek adott életet, és egy évvel később megszületett a negyedik fiuk is. Érdekesség, hogy őket sorrendben Kit-1, Kit-2, Kit-3, és Kit-4-nek nevezték el. Az ikrek úgy döntöttek, hogy nem követik apjukat a Fantom munkájában. Kit-1 és Kit-2 belépett a brit hadseregbe, Kit-3 pedig Oxfordban szerezte meg diplomáját, és egyetemi tanár vált belőle, aki afro-ázsai történelmet tanított. A negyedik fiú, Kit-4 ugyan erős testalkatú volt, de nagyon alacsony, kurtának is becézték emiatt. Végül belőle vált a 9. Fantom, és egy mongol uralkodó lányát vette feleségül, Vhatta hercegnőt… aki egyébként 180 cm magas volt. A 17. Fantom felesége is ikreket hozott a világra, Kitet és Julie-t. Kit szerepelt Kip néven is az 1952-es vasárnapi sztoriban (The Female Phantom). Kit vált a 18. Fantommá, és ebben a történetben Julie egy időre átvette tőle a Fantom szerepét, míg fivére sérüléseiből lábadozott. Diana és Fantom családja aprólékosan ki lett dolgozva. A gyermekei, Kit és Heloise szintén ikrek lettek, és sokáig velük élt Fantom fogadott fia is, Rex. Mivel a gyermekek születése kiemelt fontossággal bírt, ezért a történetük - hasonlóan az esküvőhöz - párhuzamosan futott a napi és vasárnapi képsorokban, épp ezért nehezen adható meg a „pontos születési dátumuk”.
Fantom országa
Fantomok nyughelye
Az egyik legzavarbaejtőbb dolog a Fantom történelemben az első húsz Fantom sírhelyén található évszámok. A kriptával az 1962-es vasárnapi történetben találkozhattunk először (The Treasure of the Scull Cave – magyarul is megjelent a Fantom albumban, „Merénylet a Halálfejes Barlang ellen” címmel!). A képeken kivehető néhány, a falba vésett sírfeliratokon lévő dátum-foszlány, pl.: 1647-17.., 1799-17.., 1880-19..; de van pár teljes dátum is: 1550-1598, 1621-1662, és 1773-1781. A későbbi sztorik alkalmával rendszeresen találkozhattunk a kriptával, de az olvasható évszámok sztoriról-sztorira változtak. Falk azt sem tisztázta sosem, hogy vajon az évszámok az egyes Fantomok születési és elhalálozási dátumai-e, vagy csak azt az időszakot jelölik, amíg azok betöltötték a Vándorló Szellem szerepét. Ez sokszor feladta a leckét a keményvonalas rajongóknak, illetve azoknak, akik szerettek volna egy kis időrendet meghatározni a Fantomok történelmében. Lehetséges azonban, hogy Falk szabad kezet engedett a mindenkori rajzolóknak és betűbeíróknak, hogy ők találják ki az évszámokat, ezzel is mélyítve a karakter évszázados rejtélyeit. Az egyetlen dolog a kriptával kapcsolatban, ami sosem változott, hogy halálakor az aktuális Fantomot mindig a fia helyezi végső nyugovóra a Halálfejes Barlang egyik termében, a kriptában. A fiú kizárólagos kötelessége, hogy karjai közt vigye apját annak nyughelyére, és saját kezűleg vésse fel a tömör kőlapra a dátumokat. Ezt a ceremóniát sosem volt szabadott látnia senkinek sem, még a Fantomok özvegyeinek, fiatalabb gyermekeinek vagy segítőinek sem, mint pl. Guran. Fantomok halála
A rajongók hatalmas csalódására Falk sosem mesélte el mind a húsz Fantom végzetét. Csak abban lehetünk biztosak, hogy mindannyian szolgálat közben haltak meg, mert a Fantom tradíciók szerint egy Fantom sem érte meg a békés öregkort. Falk csupán hét Fantom haláláról lebbentette le a fátylat, ezeknek járunk most utána.
1. Fantom: banditák ölték meg (lásd az 1971-es vasárnapi sztorit, „The Wig”, magyarul is olvasható a HálóZsákon „A paróka” címmel!
2. Fantom: a Barbár kalózok ölték meg (szintén „A paróka’ c. történetben van rá utalás.
7. Fantom: egy katona lőtte le a Halálfejes Barlang előtt, 1780 körül (Joomkar’s Crown -1997, napi sorozat).
8. Fantom: egy kígyó marásába halt bele (The Snake Goddess, 1987-es napi sztori), vagy egy másik változat szerint 1726 körül egy hátába fúródott mongol nyílvessző végzett vele (The Fourth Son, 1991/1992-es vasárnapi képsor).
17. Fantom: csempészek ölték meg (The Female Phantom, 1952-es vasárnapi történet).
19. Fantom: A Fantom-szikla ragadozói végeztek vele (Beasts of Phantom Head, 1995-ös napi sztori).
20. Fantom: 1926-ban halt meg a Bengáliai-öbölben (The Singh Brotherhood, 1936-os napi képsor), vagy az 1954-es vasárnapi sztori (The Belt) szerint az egyik ellensége, Rama döfte hátba egy késsel.
Falk még a 12. Fantomról hintett el annyit, hogy 1812-ben halt meg. Az eltérő változatokra a 8. és 20. Fantom halála kapcsán az író sosem adott választ. Noha rengeteg nyomást gyakoroltak Falkra, hogy egy speciális történelmi sztori alkalmával foglalja össze mind a 20 Fantom halálát, ő ettől erősen elzárkózott – azt mondta, hogy jobban tetszik neki, ha a rajongók csak találgathatnak ezzel kapcsolatban… és ugyanezzel a kifogással élt, amikor a Fantomok feleségeinek sorsáról kérdezték.
Fantom álöltözetei
Amikor Fantom átlagember módjára az utcán sétálgat, minden alkalommal kalapot, sötét szemüveget hord (hogy eltakarja az álarcát), hosszú viharkabátot és hozzá illő nadrágot és cipőt visel. Noha már az első történettől fogva megvan ez az álöltözete, a nyilvánosság előtt alkalmanként rövid ujjú pólóban és rövidnadrágban is feltűnik, sokszor kalap nélkül - viszont a sötét napszemüveg elmaradhatatlan nála. De mivel leggyakrabban a viharkabát-öltözetet hordja, Falk sokszor hozta vicces helyzetekbe hősét – mint például a jelenetek légkondicionálatlan szobákban, forró napokon, az utcán játszódtak, ahol mindenki a lehető legkevesebb ruhadarabot viseli, stb. Tekintetbe véve, hogy Fantom célja az álöltözettel az, hogy ne ismerjék fel, gyakorlatilag fordítva sül el, hisz általában éppen ezzel lóg ki a tömegből.
Fantom arca
A sorozat első rajzolója, Ray Moore sosem árulta el, hogy Fantomot létező személyről mintázta-e, vagy csak a képzelet szüleménye. Úgy szól a fáma, hogy Falk - aki az első pár hét képsorait is rajzolta - nem adott Moore-nak konkrét instrukciókat a karakter kinézetére vonatkozóan, csak annyit kötött ki, hogy legyen „erős” és „nemes” vonású. Viszont Moore-hoz kötődik Fantom horgas orra, egy igazi római stílusú orr, ami a kezdetektől fogva jellemzi a karaktert, és az összes rákövetkező rajzoló megtartotta ezt a jellegzetességet. Wilson McCoy bevallotta, hogy alkalmanként elővett pár férfi modellről készült fotót is, vagy saját magáról készített képet, hogy elkapjon egy-egy jó arc-beállítást. Viszont az évek múlásával egyre vastagabb arcot rajzolt Fantomnak, aki végül elvesztette a karaktervonásait. 1961-ben aztán Sy Barry vette át a sorozat rajzolását a napi (és 1962-ben a vasárnapi) sztorikban, ekkor minden megváltozott. Fantom arca vékonyabb, jóvágásúbb, és érzelemtelibb lett. Barry utódai aztán csak finom változtatásokat eszközöltek rajta, mikor 2000-ben Paul Ryan érkezett a rajzolói székbe. Ryan meggyőződése volt, hogy Sy Barry karizmatikus ábrázolásai voltak eddig a legtalálóbbak, ezért megpróbálta őt a lehető legpontosabban követni a rajzolásban. A Fantomon 1936 óta több tucatnyi rajzoló dolgozott, beleértve az amerikaiakon kívül a skandináv és olasz művészeket, de meg tudott maradni különlegességében a képregények lapjain. Míg maga a Fantom karakter változatlanul felismerhető volt mindig, az arca rajzolóról rajzolóra változott valamit. Az egyedüli jellegzetesség viszont, ami mindvégig ugyanaz maradt, az a karakteres orra volt. Fantom búvóhelyei
Mivel Fantom lelkes világutazó, Lee Falk már korán eldöntötte, hogy szükség lesz hősének pár különleges búvóhelyre, szerte a világon. Ezen lakhelyek közül részletesen ismerjük a Rengeteg Birodalmát, a Halálfejes Barlangot, Éden-szigetét, a Kerti-lakot, melyekbe több alkalommal gazfickók is beszivárogtak. Az első olyan búvóhely, ami ezeken kívül esett, az 1968-as napi történetben látott napvilágot (The Hydra), amiben Fantom megmutatta Dianának a „Sziklafészket”,vagy ahogy később legtöbbször hivatkoztak rá, a Walker-sziklát. Fantom távoli otthona az Új Mexikói sivatagban található, egy hatalmas szikla tetején. Egy rejtett kötélhágcsó és egy kosár segítségével lehet feljutni rá. A sziklán van egy rádió adó-vevő készülék valamint egy telefon is. A „sziklafészek” újból említésre került az 1968/69-es napi történetben (The Art Thieves), és az 1969-es vasárnapi sztoriban már sokkal többet megtudhattunk (Walker’s Table). Kiderült, hogy a 2. Fantom volt az, aki először pillanthatta meg a hatalmas sziklát. A történetben egy másik búvóhelyet is említettek, egy ősi kastély romjait Koqaniában, Európában. Az évek során aztán a Walker-szikla többször is előkerült, pl. az 1972-es vasárnapi képsorokban (The Massacre) és még később is, de sok idő telt el, míg Koqaniát is újra elővette Falk. Erre az 1973-as napi sztoriban került sor (The Vampires of Koquania), amiben fény derült arra, hogy a 19. Fantom választotta ezt a helyet, de a pontos koordináták nem ismertek. A 21. Fantom nem volt lenyűgözve a kastélytól első látogatása során, mert távolinak és lehangolónak festette le. Valószínűleg Lee Falk is hasonlóan gondolkodott, mert Koqaniát idővel kiírta a történetekből. Meg kell jegyeznünk, hogy a skandináv alkotók továbbra is használták a kastélyt, és még további búvóhelyeket találtak ki, mint pl. egy rejtett lakrészt a Notre Dame-i katedrálisban.Fantom álarca
Már az első Fantom óta visel a hős az arcán egy fekete színű álarcot, valahányszor jelmezbe bújik. Amit még sosem sikerült megmagyarázni, hogy miért válik egyszerre láthatatlanná Fantom szeme, amikor felölti magára az álarcot. Technikailag ez a modern időkben már megvalósítható, de 400 évvel ezelőtt azért még nem. Lee Falk elég hamar előjött egy őserdei mondással, miszerint szörnyű halállal lakol az, aki megpillantja Fantom arcát, álarc nélkül, így szándékosan kikerülte a válaszadást az álarc rejtélyére. Érdemes megemlíteni, hogy Ray Moore a legelső történetben (The Singh Brotherhood) tisztán mutatta az álarcon kivágott részeket, minden egyéb részlet nélkül. Csak egyetlen sztoriban lehetett Fantom szemeit tisztán kivenni (lásd Samaris alatt). Bill Lignante rajzoló ebben az egy történetben, megtörve a tradíciókat, négyszer is megmutatta. A jelmezen az álarc volt az, ami a legtöbb változáson ment keresztül az évek során. Az első rajzoló Ray Moore még egy vékony kis álarcot rajzolt Fantomnak, kis kivágásokkal a szem részére. A következő rajzoló, Wilson McCoy már nagyobbra vette, és Sy Barry, aki a legtöbb időt töltötte a Fantom rajzolói székében, vastagabbra rajzolta.
Fantom esküje
Sir Christopher Standish, akiből az első Fantom vált, esküt tett apja gyilkosának koponyájára, hogy harcol a kalózkodás, kegyetlenkedés, kapzsiság és igazságtalanság ellen, és kötelezte leszármazottait, hogy kövessék őt munkájában. A férfi, aki az esküt tette, elnevezte magát a Fantomnak és tervezett magának egy jelmezt is. Az eskü közben a kezében tartotta a koponyát, és az eskü helye ugyanazon a partszakaszon volt, ahol őt is partra mosta a víz a gyilkos kalóztámadás egyedüli túlélőjeként, ami apja kereskedelmi hajóját érte. A híres eskü-jelenet már Falk legelső történetében is megtalálható volt, majd a későbbiekben is rendre előkerült, néhol azonban pár szó megváltozott benne. Falk gyakran ezzel a jelenetsorral indította történeteit, hogy bemutassa hőse eredetét. A többi Fantom már apjuk halálos ágya mellett fogadták meg esküjüket, és általában nem vették elő hozzá a kalóz koponyát. Helyette a haldokló Fantom átadta fiának a koponyás és a jó jelét ábrázoló gyűrűt. Fantom esküje
Fantom-szikla
Fantom-szikla ismerős eleme a legtöbb történetnek, ám eredete eléggé zavaros. Ez csak Falknak tudható be, hisz nemegyszer változtatta meg az évek során a szikla sztoriját. A Fantom-csúcs, ahogy eredetileg hívták, legelőször az 1966-os vasárnapi kalandban jelent meg (Rex King). Pár tolvaj a szikla közelében ásta el a rabolt zsákmányukat, ami akkor egy koponyára emlékeztetett. Az 1970-es napi képsorokban (The Missing Daddy) még több zsákmány került elő a szikla közeléből, amit ekkor már Fantom-sziklaként emlegettek, és valóban hasonlított Fantom fejére és arcvonására. Aztán az 1970/1971-es vasárnapi sztoriban (Alexander’s Diamond Cup) úgy mondták, hogy a természet faragta ilyenre. Mégtöbb ellentmondás következett az 1986-os vasárnapi történetben (Tale of Phantom Head Peak) ahol az állt, hogy „…a régi időkben a Fantom-szikla nem létezett, csupán egy természetes hegycsúcs volt”. A sztori közben kiderült, hogy Fantom ősapja legyőzte a hatalmas Joonkar uralkodót egy küzdelemben, és később a legjobb barátokká váltak. Fantom jelent volt Joonkar és Sheeba esküvőjén is (lásd a Joonkar cikk alatt). Amikor Sheeba belehalt a szülésbe, Joonkar a 7. Fantomnak és leszármazottainak adta Keela-Wee arany partját, és a Jáde kunyhót is, örökre. Fantom a későbbiekben véget vetett a Wambesi és Llongo törzsek között kirobbant háborúnak, és rávette őket, hogy békét kössenek. Ekkor Joonkar azt mondta: „…ennek a hősnek emléket kell állítani… a barátomnak, a béke őrének”. Joonkar ezután megbízta a híres szobrászt, Michelangelót, hogy tervezzen meg egy emlékművet, ami a Fantom-szikla lett, és Fantom arcvonásaira emlékeztetett. A bennszülött munkásoknak több évig tartott kifaragni a szobrot. Egy ellentmondást itt is észrevehetünk: Joonkar és Michelangelo nem találkozhattak, hisz nagyjából 200 év választotta el őket… így nem tudni, hogy Falk miért „hozta össze” őket, de valószínű elnézett valamit.
Fantom legendái
Fantom-szikla ismerős eleme a legtöbb történetnek, ám eredete eléggé zavaros. Ez csak Falknak tudható be, hisz nemegyszer változtatta meg az évek során a szikla sztoriját. A Fantom-csúcs, ahogy eredetileg hívták, legelőször az 1966-os vasárnapi kalandban jelent meg (Rex King). Pár tolvaj a szikla közelében ásta el a rabolt zsákmányukat, ami akkor egy koponyára emlékeztetett. Az 1970-es napi képsorokban (The Missing Daddy) még több zsákmány került elő a szikla közeléből, amit ekkor már Fantom-sziklaként emlegettek, és valóban hasonlított Fantom fejére és arcvonására. Aztán az 1970/1971-es vasárnapi sztoriban (Alexander’s Diamond Cup) úgy mondták, hogy a természet faragta ilyenre. Mégtöbb ellentmondás következett az 1986-os vasárnapi történetben (Tale of Phantom Head Peak) ahol az állt, hogy „…a régi időkben a Fantom-szikla nem létezett, csupán egy természetes hegycsúcs volt”. A sztori közben kiderült, hogy Fantom ősapja legyőzte a hatalmas Joonkar uralkodót egy küzdelemben, és később a legjobb barátokká váltak. Fantom jelent volt Joonkar és Sheeba esküvőjén is (lásd a Joonkar cikk alatt). Amikor Sheeba belehalt a szülésbe, Joonkar a 7. Fantomnak és leszármazottainak adta Keela-Wee arany partját, és a Jáde kunyhót is, örökre. Fantom a későbbiekben véget vetett a Wambesi és Llongo törzsek között kirobbant háborúnak, és rávette őket, hogy békét kössenek. Ekkor Joonkar azt mondta: „…ennek a hősnek emléket kell állítani… a barátomnak, a béke őrének”. Joonkar ezután megbízta a híres szobrászt, Michelangelót, hogy tervezzen meg egy emlékművet, ami a Fantom-szikla lett, és Fantom arcvonásaira emlékeztetett. A bennszülött munkásoknak több évig tartott kifaragni a szobrot. Egy ellentmondást itt is észrevehetünk: Joonkar és Michelangelo nem találkozhattak, hisz nagyjából 200 év választotta el őket… így nem tudni, hogy Falk miért „hozta össze” őket, de valószínű elnézett valamit.
Fantom legendái
Fantom legendáinak alapjául az szolgál, hogy ő a „halhatatlan férfi”. Ez abból a tényből következett, hogy Fantom jelmeze 400 év alatt alig változott valamit, és a Fantomok nagyon hasonlítottak őseikre. Csak a bandár pigmeusok és a hős közeli családtagjai tudják az igazságot, hogy minden Fantom különálló személy volt. Az évek során náhány közelálló is megtudta a titkot (mint pl. Axel doktor), de soha senki sem leplezte azt le. A bandárokon kívül az összes dzsungelbéli törzs, és minden gonosztevő a világon úgy hiszi, hogy Fantom évszázadok óta él, és nem lehet megölni őt. Így növekedett hát a legenda… „a halhatatlan férfi, a vándorló szellem, a Fantom”. Ilyen és ehhez hasonló szólásmondásokat terjesztettek a veterán tengerészek, visszavonult kalózok, válogatott csavargók, amikor a partmenti kocsmákban időztek. Azok, akik magukra vonták Fantom haragját, és ennek következtében egy halálfejes jelet viselnek az állkapcsukon, meg vannak győződve, hogy a híres bűnüldöző jelen volt akkor és még régi időkben is. Akik ebben nem hisznek, azok mindig megtapasztalják, hogy súlyosan tévedtek. A bennszülöttek hiedelmei is hozzáadtak a legendákhoz. Például van egy olyan legenda is, hogy Fantom a lova, Hero hátán képes lovagolni. Ez akkor keletkezett, amikor Fantom valóban a levegőbe emelkedett Heróval, csak egy kötél volt rajtuk, ami egy helikopterhez volt erősítve… azonban az alacsony felhők a helikoptert eltakarták, így tapasztalhatták meg ezt az őslakók. Hiedelmeik közé tartozik az is, hogy Fantom képes bármelyik állatot puszta kézzel leteríteni az őserdőben. Falk, noha meg akarta őrizni a bennszülöttek méltóságát az olvasók előtt, rendszeresen adagolta általuk a „régi őserdei mondás” néven elhíresült babonagyűjteményt, ami mindig előtérbe helyezte Fantom legendás alakját. Ez a motívum az egyik legnagyszerűbb elem a képregényírás történetében.
Fantom jelmeze
Fantom jelmeze
Míg Fantom jelmeze látszólag nem változott az elsőnek bemutatotthoz képest (The Singh Brotherhood), addig pár apró változást lehetett észre venni az évek során. Például a legelső sztoriban az első kockákon a Fantom kesztyűt viselt, de az hamar eltűnt. Legtöbbször a maszkja változott, hol vastagabbra, hol pedig vékonyabbra rajzolták, és egy alkalommal egy igen túlméretezett övpántot is viselt. Ebben a sztoriban (The First Phantom – 1975-ös vasárnapi sorozat) az első Fantom elmesélte, hogy a ruháját a Wasaka óriások törzsének démonistenéről formázta. A wasakák tartották rabszolgasorban a bandár pigmeusokat már jó ideje. Ahogy az első Fantom fogalmazta: „…készítettem egy jelmezt, és befestettem a szobor színére, nem mérgező bogyók segítségével…”. Mivel vasárnapi sztoriról volt szó, ezért színesben jelent meg, ahol mind a szobor, mind pedig a jelmez világosabb lila színű volt. Azonban, az első időkben még bizonytalan volt a jelmez színe. Az bizonyos, hogy Lee Falk eredetileg a „Szürke Szellem” névvel illette volna hősét, de azt még a napilapban való megjelenés előtt megváltoztatta „A Fantom”-ra. Viszont éveken keresztül rengeteg utalás volt a képsorokban, hogy a jelmez színe szürke. Egy idő után a kiadó elkezdte színesben kiadni a vasárnapi sorozatokat, és látszott, hogy nem volt egy határozott útmutatás a színeket illetőleg. Ebből kifolyólag lett Fantom jelmeze világviszonylatban más és más: Olaszországban, Görögországban és Brazíliában piros, Franciaországban kék (és néha vörös) és az összes többi országban a kék és a lila halványabb és erősebb változataiban jelentek meg. Fantom csíkos nadrágja, amin a csíkoknak lilának és feketének kellett volna lennie, az összes elképzelhető színben játszottak, de a legáltalánosabb a vörös volt. Fantom első éveiben, amikor a napilapokba került, még nem volt fontos egyáltalán a színe, mert csak fekete-fehérben nyomtatták, helyenként egy kísérőszínnel megspékelve. Ez a kísérőszín a legtöbbször Fantom jelmezét borította, amolyan fekete, apró pontokból álló réteg, ami a ruhát tarkította és szürke színhatást eredményezett. Ami viszont az évek során is állandó maradt, az a hosszú csizma, a pisztoly öv és táska, ami mindig fekete színű volt.
Fantom gyűrűi
Fantom mindig is két gyűrűt viselt: a koponyás gyűrűt a jobb kezén, és a jó jelét ábrázoló gyűrűt a bal kezén (közelebb a szívhez). A koponyás gyűrű már a legelső történetben megjelent (The Singh Brotherhood), ami letörölhetetlen nyomot hagy Fantom ellenségei arcán – legtöbbször az állkapcsukon. Az 1936/1937-es „The Sky Band” című napi történetben Fantom Devillel juttatta el a bandárokhoz gyűrűjét, ezzel jelezve, hogy segítségre van szüksége. Az 1950/1951-es vasárnapi történetben (The Phantom’s Ring) Falk úgy magyarázza, hogy az első Fantom bizonyos „Őserdei Királyoktól” kapta gyűrűjét, miután letette híres esküjét. De ez elég valószínűtlen, mivel amikor az első Fantom felbukkant a színen, totálisan ismeretlen volt az őslakosok számára, kivéve néhány tagját a bandár törzsnek… és Falk sosem fejtette ki bővebben ezt a változatot. Ugyanebben a sztoriban a gyűrűt kétszer lopják el, kétszer veszítik el, és kétszer találják meg. Guran azt mondja Fantomnak: „A gyűrű valóban nagy hatalommal rendelkezik…”, amire Fantom így válaszol: „Ez csak egy gyűrű, Guran. Az ereje az emberek képzeletében van”. 1997-ig (amikor ezt az enciklopédiát összeállították) nem kevesebb, mint 20 kinézetben rajzolták meg a gyűrűt, két alkalommal pedig keresztcsontok nélkül (The Dragon God, 1947-es vasárnapi sztori ; The Mysterious Ambassador, 1962/1963-as napi sztori). Eddig egy alkalommal használt valaki hamis gyűrűt: Az 1944-es napi sztoriban (The Crooner) a delikvens megpróbálta befeketíteni vele Fantomot, hogy áldozatain a koponyás jelet hagyta. A jó jelét ábrázoló gyűrű nem bukkant fel egészen az 1958-as napi sztoriig (Carlyle’s Good Mark), és a koponyás gyűrűhöz hasonlóan több átalakuláson ment keresztül az évek során. A jó jelét viselők biztonságban kelhetnek át a dzsungelben, Fantom országában és még jó néhány helyen a világon. Fantom néha jó jelét ábrázoló nyakláncot is ajándékoz, sőt, egyszer még ilyen fülbevalót is adott. Mindkét gyűrű által hagyott jel letörölhetetlen, Lee Falk egy közelebbről meg nem nevezett növényből nyert festékanyagaként mutatta be. A jó jelét a szerencsések magukon tisztelettel és büszkén viselik. A rosszfiúkon hagyott halálfejes jel azonban már fejtörést okoz viselőinek, mert sehogyse tudják levakarni magukról… egy alkalommal még a bőrátültetés sem segített, mert rögtön megjelent alatta a jel. Egyetlen egyszer Fantom átadta valakinek a gyűrűt, hogy ezáltal segítséget szerezzen a bandároktól a dzsungelben (talán Devil nem volt a közelben?). Ez az első vasárnapi sztoriban történt 1939-ben (The League of Lost Men, amit érdekes módon a sztori végére átneveztek The League of Missing Men címre). Itt Fantom átnyújtja a gyűrűt Helen Thrush-nak, Thrush professzor lányának, és azt mondta neki, hogy „…menjen egyenesen nagyjából fél órát, és eléri a bandár törzs táborát. Mutassa meg nekik ezt”. Mikor Guran kezébe került a gyűrű, ezt mondta: „Sosem adná ki a kezéből! Bajban van! Hívd a harcosokat”. Ez egy jó kis trükk volt, ami kihúzta Fantomot a csávából, azonban sosem ismételte meg.
